Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
119 (vagy egyáltalán az államhatalom kezelője) felruházhat-e más felekezeteket ugyanazon jogokkal anélkül, hogy lelkiismerete ellen cselekednék? Engedhető-e szabad vallásgyakorlat ott, hol az még nem létezik és mily feltételek alatt? 2. Köteles-e a tényleg már behozott hit- és vallásszabadságot nemcsak az egyes katholi- kus, hanem az egyház is tiszteletben tartani s hozzá szorosan ragaszkodni? Nincs kath. hittudós, ha még oly erősen ragaszkodik is a pápai határozatokhoz, ki mind a két kérdésre egyszerű nemmel felelne. Az első kérdésre ez a felelet: A vallásszabadság behozható mindenütt, hol azt a közjó megkívánja, hol különben nagyobb baj történnék, szóval, a hol szükség van rá.x) Mert a természet maga tanít a kisebb roszat tűrni, ha az nagyobb rósz elkerülésére szükséges ; ily nagyobb rósz pl. polgárháború, örökös súrlódások, melyek az igaz vallást, sőt az állam léiét is veszélyeztetnék. A régibb hittudósok koruk viszonyai után ítélve úgy vélekedtek,hogy ily körülmények csak ritkán és kivételkép fordulnak elő, de nem tagadják lehetőségüket, sőt tényleges létöket sem; még azt is elismerik, hogy ez esetre pápai engedély adható, melyet mindazonáltal lényegesnek tartanak; 2) mit az is támogat, hogy ily engedély csak a katholikusok jogainak megóvása s az egyházat fenyegető veszélyek távoltartása mellett történnék. A körülmények azóta sokat változtak. „Ha azelőtt az volt a vélemény, hogy a vallásszabadságnak máshitüek részére íörtént engedélyezése esetére az országos béke, közegyetértés megbolygatásától és politikai zavaroktól kell tartani : most megfordítva sokkal alaposabb volna e félelem, ha a vallásszabadság az ország nemkatholikusainak meg nem adatnék. Sőt tekintettel a jelen viszonyokra nem habozunk kijelenteni: ha a két ok, melynélfogva kath. fejedelem a kath. hittudósok tana szerént más vallásúaknak saját lelkiismeretének terhelése nélkül vallásszabadságot engedélyezhet, — a közjónak indokai, melyek akkor támadnak, midőn az ellenkező eljárás többet árt a közjónak, mint használ, midőn e szabadság megadása az ország közjavának előmozdítására hathatósb eszköz, mint megtagadása, — ha ‘) így a bittudósok sz. Tamás Sum. 2. 2. q. 10 a. 11. commentá- raikban. 2) Suarez de fide Disput. 20 sect. 3 n. 21. Card de Lugo de fide disp. 19 sect. 2 § 4 n. 124. A Ibi ti u s de inconst, in fide c. 27 n. 33. Bella r m. de laicis III 18.
