Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
116 még pedig borzasztó meggyőződéseik. 2) De, mondjátok, ezen meggyőződések nem menthetők. Oh, bizonyára menthetők volnának, ha a tieitekre lehetne mentséget találni ! Az egész különbség köztök csak az, hogy gyászos eredményű és becsvágyó rendszereiteket az öröm és kényelem, sőt talán a gazdagság és hatalom ölében pihenve hoztátok létre, míg ezek undok tanaikat a homály, szegénység, nyomor és kétségbeesés fenekéről halászták. És van-e okuk a tulajdon, házasság, család és társadalmi rend megtámadtatása miatt panaszra fakadni azoknak, kik az egyház birtokára, az általa képviselt kinyilatkoztatásra, sőt magára az istenségre intézett támadásban részint kolomposok, részint tétlen szemlélők voltak? A tulajdonjog szent ; de csak nem szenteb b, mint Isten? Bármily nagy fontosságuk legyen is a család- és társadalomra vonatkozó igazságoknak, v.ajjon ez igazságok fensőbb ranguak, mint az erkölcstan örök törvényei, vagy amaz igazságok nem-e inkább ezen örök elvek megtestesülése ? 3) Megtámadták a kér. dogmákat, de nem akarták belátni, hogy az erkölcstan e dogmákkal a legszorosabb kapcsolatban állott, sőt az maga is dogma volt. A korlátlan gondolatszabadság kimondásával az elmének bünképes- sége tagadtatott meg, és a tévely nem soroztatott többé azon bűnök közé, melyekbe ember eshetik. Elfeledték, hogy az a k a r á s- hoz tudás is szükséges, és a jogos akaráshoz az igazságnak tudása is megkivántatik. Ha a szív annyi tévedése az elme téves felfogásából ered, akkor az embernek ebből kifolyó kötelme elméjét a tévelyektől menten tartani. De mihelyt minden ember korlátlan véleményszabadsággal rendelkezik és még a val2) Döllinger 1861 (Kirchennd Kirchen VIL 1.) Niebuhr 1830. okt. 5.-i nyilatkozatára utal : ,.IIa Isten segélye csodálatos módon nem lép közbe, oly romlásnak nézünk eléje, minőt a római világ a III. század közepe táján látott : a jólét, szabadság, műveltség és tudomány végmegsemmisülésének“ — és megjegyzi hozzá: „És azóta a sikos lejtőn jóval alább jutottunk. Európa hatalmasságai ledöntötték vagy ledönttették épületök alaposzlopait : a törvényesség elvét és a nyilvános nemzetközi jogot.“ E szavak igazsága nem bir-e kétszeres bizon)ító erővel egy évtized után is? Az 1871. tavaszi események Párizsban nem szolgáltattak-e borzasztó magyarázatot hozzá ? Ha 1861-ben a síkos lejtőn jóval alább jutottunk volt, hol vagyunk 1871 és 1872-ben. Égig magasztalt állam- férfiaink egy kissé tűnődhetnének a fölött, vájjon mit mondanak egy évtized lefolyása után saspillantásukról. 3) B aimes 159. 162. 1.
