Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
105 s volna a szeretetnek oly hatást tulajdonítani, mely azt teljességgel meg nem illeti. Soha, semmi szín alatt, még ha „kedvelt lényre“ vonatkozik is, sem varázsolhatja a tévelyt igazsággá, soha, de soha sem tekintheti az igazságot mellékes dolognak. De ha el is hitetné ezt önmagával és másokkal, épen ez által az igazság árulójává, vak, hazug, ál-szeretetté aljasodnék és szülöttje lenne ama csalárd, hazug türelem, melynek dicsőítését a helytelenül nevezett polgáriasodás érdekében tele torokkal kiáltják fülünkbe.“ *) A szeretet minden áldozatot megkövetelhet, csak azt nem, hogy a tudatlanság, a képtelenség, a lázadás Isten, minden igazi szeretet forrása ellen, — elutasíthatlan parancsnak tekintessék. Szeretetból könnyen sajnálkozhatunk másnak tévelygésén, öt tudatlansággal, jóhiszeműséggel menthetjük; de a menynyiben tévelyben él, örök üdvének reményével nem biztathatjuk ; 2) ez tévelyében csak megerősítené s nagy kárára válnék ; sőt ilyesmi a kér. szeretet parancsával homlokegyenest ellenkeznék. 7. A türelmesség azonban az egyes embernél még bizonyos elnézést is tételez föl, s ez az emberekkel való közlekedés és az ebből származott szokások kifolyása, az életviszonyok behatása alatt nyert képesség, melynélfogva a roszat, mit kárhoztatnunk kell, de min nem változtathatunk, eltörjük. *) Sok hitetlen ember van, ki minden vallást gyűlölve a végletig megy a türelmetlenségben. 2) de viszont vannak köztök olyanok, kik kételyek között vagy könnyelműségben töltve napjaikat, a vallás felé olykor, kivált veszély idején, sóvár tekintetet vetnek s másokra nézve még szükségességét is készek megengedni ; ezeknél a türelmesség sem elv, sem erény, hanem helyeztökböl folyó kényszerűség. „Nehéz más véleményére neheztelnünk, ha magunknak épeií semmi véleményünk sincs, ha következéskép egyiksem ellenkezik a mienkkel. Nehéz a vallásra neheztelnünk, ha azt a társadalom ') Merkle 50. 1. ki ez utóbbi szavaira vonatkozólag helyesen emlékeztet sz. Ágoston szavain : Quid est loquacius vanitate ?... Plus potest clamare, quam veritas. (De Civ. Dei V. 27.) 2) P e liss o n à Mdme. de Brinon 1690(Fouch er de Careil Oeuvres de Leibnitz I.p. 79): Autre chose est excuser et plaindre quelqu’un et le regar' der avec compassion, autre chose luy faire espérer le salut dans son erreur. *) B a 1 m e s 140-142. 1. !) B a 1 m e s 142 143. 1.
