Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818
— fil — gyár, ki a nyelvet folyékonyan beszéli, ha ezenkívül nnísfc nem is ért; mivel arra, hogy valaki a nyilvánosság előtt, felléphessen, a nyelv lökélyetes bírása szükséges: az iskola szivére kötő minden egyes tagjának, hogy magát a nyelvészetben lehetőleg gyakorolja. Az iskola, létének első éveiben, midőn a nyelvújítás nagy munkája folyt, lelkiismeretesen figyelte meg a nyelvészeti mozgalmakat, hogy azokból üdvös tanulságokat vonjon le. À felébresztett nemzeti érzület ezen időben a nemzet életének minden irányában nyilatkozott. A nyelvújítás is nemzeti irányban haladt. Nyelvünk a becsempészett idegen szokat meg nem tűrte eredeti minőségükben, hanem vagy rá nyomta „a nemzeti szint és bélyeget“ (Vörösmarty), vagy pedig a lehetőség mértéke szelént kiközösítette. Említenünk sem kell, hogy ezen törekvés, bármily nemes indoka volt, s hát mily szép eredményeket létesített is, minden árnyoldaltól még sem volt ment;1) és a magyar gyakorló iskola, midőn a hazai nyelvben valót kiművelést céljául kitűzte és a nyelvészeti újítás vívmányait elfogadta, saját meglevő gyarlóságait csakis gyarapította. Csakis i 1 y képen lehet megmagyarázni azon botlásokat, melyeket a magyar gyakorló iskola kezdetben sűrűbben, idővel ritkábban követett el a magyar nyelv szelleme ellen, akár az idogenszerü szóanyag elfogadásában, akár a mondatszerkezotlien. De az iskola megtette azt. amire képes volt. és utóbb bebizonyította, hogy hivatását helyesen fogta fel, rőt meg') „Míg egyrészt (f i. a nyelvújítás) szé.tárniiknt sok szükséges szávai gyarapította, másrészt, amennyiben t. i. a mondat-szerkezeten is változtatott, és sok idegen gondolat-formát csempészett az irodalomba, valóságos kárt tett a nyplvtörvény élt-télien.“ A helyes magyarság elvei, i'onori Thewrewk Emil. .Budapest, 187.'!. lid. lap. „S azután, hogy fér össze Ka/.inczynak u nyilatkozata a tide anyujára fölkapott gerimmismussal, mely azéita folyton folyvást zsarnokoskodik rajtunk, s tudományos meg hírlapi irodalmunkba annyira belevette magát, hogy már alig tudjuk, hol és mikor vétkezünk a magyar nyelv szelleme ellen.“ Ugyanott. (i7. lap.
