Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

— fil — gyár, ki a nyelvet folyékonyan beszéli, ha ezenkívül nnísfc nem is ért; mivel arra, hogy valaki a nyilvánosság előtt, felléphessen, a nyelv lökélyetes bírása szükséges: az is­kola szivére kötő minden egyes tagjának, hogy magát a nyelvészetben lehetőleg gyakorolja. Az iskola, létének első éveiben, midőn a nyelvújítás nagy munkája folyt, lelkiismeretesen figyelte meg a nyelvé­szeti mozgalmakat, hogy azokból üdvös tanulságokat vonjon le. À felébresztett nemzeti érzület ezen időben a nemzet életének minden irányában nyilatkozott. A nyelvújítás is nemzeti irányban haladt. Nyelvünk a becsempészett ide­gen szokat meg nem tűrte eredeti minőségükben, hanem vagy rá nyomta „a nemzeti szint és bélyeget“ (Vörös­marty), vagy pedig a lehetőség mértéke szelént kiközösí­tette. Említenünk sem kell, hogy ezen törekvés, bármily nemes indoka volt, s hát mily szép eredményeket létesített is, minden árnyoldaltól még sem volt ment;1) és a magyar gyakorló iskola, midőn a hazai nyelvben valót kiművelést céljául kitűzte és a nyelvészeti újítás vívmányait elfogadta, saját meglevő gyarlóságait csakis gyarapította. Csakis i 1 y ké­pen lehet megmagyarázni azon botlásokat, melyeket a magyar gyakorló iskola kezdetben sűrűbben, idővel ritkábban köve­tett el a magyar nyelv szelleme ellen, akár az idogenszerü szóanyag elfogadásában, akár a mondatszerkezotlien. De az iskola megtette azt. amire képes volt. és utóbb bebizonyította, hogy hivatását helyesen fogta fel, rőt meg­') „Míg egyrészt (f i. a nyelvújítás) szé.tárniiknt sok szükséges szávai gyarapította, másrészt, amennyiben t. i. a mondat-szerkezeten is változtatott, és sok idegen gondolat-formát csempészett az irodalomba, valóságos kárt tett a nyplvtörvény élt-télien.“ A helyes magyarság elvei, i'onori Thewrewk Emil. .Budapest, 187.'!. lid. lap. „S azután, hogy fér össze Ka/.inczynak u nyilatkozata a tide any­ujára fölkapott gerimmismussal, mely azéita folyton folyvást zsarnokosko­dik rajtunk, s tudományos meg hírlapi irodalmunkba annyira bele­vette magát, hogy már alig tudjuk, hol és mikor vétkezünk a magyar nyelv szelleme ellen.“ Ugyanott. (i7. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom