Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818
80 máuyos törekvéseket tüntet^ fel ; másrészt az eredeti kísérletekben önkényt fölszinre emelkedik az önállóság és mindkettőben a vallási irodalom komoly tanulmányozására való hajlam. A magyar gyakorló iskola munkálkodásának ezen rövid áttekintéséből látható, mily következetesen törekedett az céljának valósítása felé, s mily sikerrel haladt pályáján természetes törvények szerént fejlesztve a tehetségeket, ezekhez mérve a munka nagyságát, célszerűen felhasználva a munkavágyat, élesztő befolyásokat, hatványozva életrevalóságát és értékben arányosan emelkedve; inig lassanként azon stádiumba lépett, hol már mint „m a g y a r g y a k o r 1 ó i s k o I a“ feladatának megfelelve, és létének első éveiben meghatározott munkakörét majdnem két évtizeden át fogyatkozás nélkül betöltve, azt észrevétlenül elhagyván új, szélesebb körbe készült átlépni, mely későbbi tevékenységének mezejét magában foglald és az iskola új korszakának nyitányát képezi. Különösen 1847-ben Schreiber László esztergomi növendékpap már szerencsés pillantást vetve a jövőbe, az iskola ezen új korszakáról — melylyel bekövetkezendett hatáskörének és feladatának kiterjesztése — helyesen értekezett elnöki beszédében; és valóban az iskola működése a következő évben mintegy hidat látszik képezni a „magyar gyakorló iskola“ és az új korszak között. Schreiber László megértve az iskola azon elengedhetlen föltételét, hogy hivatása bizonyos tekintetben az élet-szükségeinek megfelelni, következtetve a magyar gyakorló iskola érett kifejtéséből, és az életben alakuló viszonyokból, szükségesnek tartotta ama fordulatot, mely valóban be is következett.1) 2. Költészet. Mig a tagok a törvény értelmében kötelezve valának a próza terén évenkint egy-egy dolgozatban tehetségeiket érvényesíteni : addig a költészet csak annyiban örvendett ‘) Erről a 111. 11. 1. Fej. leeml szó.
