Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

11 vol“ szóló értekezésivel az e tekintetben fölmerülő hiányt pótolá. ')

Az irodalmi munkálkodás e kisded körben mindinkább érdekesebb alakot kezdett ölteni. Idöközönkint találkozunk már tudományos törekvésekről tanúskodó, a nyelv sikeresebb kezelésével dicsekedő értekezésekkel, többnyire vallási tartalommal. Kivált pedig élénkebb lön az iskolában az élet 18í!ti-bun Zsihovics Ferenc esztergomi növendékpap és elnök vezetése alatt, midőn szaporább termelés a mnnkavágyat emelő indítványokat és intézkedéseket tettek az iskola jövőjének érdekében.

Az iskola a fokonkénti fejlődésnek ilynemű jelenségei között az ügy iránt táplált szeretet nyilváuulásaival javában folytatta szerény munkálkodását, midőn 1838. március 15-én az árvizokozta veszélyek miatt a tagok az iskola jövője iránt kétes reményekkel eltelve, kénytelenek voltak szétoszolni. ‘)

A következő másfél hónapi szünetelés után azonban a tagok ápril 20-án visszaérkeztek; és miután az iskola zilált állapotán némileg segítve lön, főleg Karner Antal főigazgató

') ,Az iskola Tagjai tudni fogják, mily ritk a tünemény itt az eredeti munka, annál nagyobb köszönetét érdemel te liât a szerző buzgó igyekezete s fáradbatlan szorgalma, hogy valamint a közelebb lefolyt években, úgy most is becses elriicszüleménycivel o hiányt pótolni törekszik s remélleni 1.1,et, ezután is törekedni fog.“ Lásd évk. 1835. november. I -én. III r. gy.

") , Az árvíz, mely Ilöjtniáshava (március) 13. estvéjén Pestet elönti’, s azon hó következő 3 napján azaz: 14., lő. és 16-án annak külvárosait romokká változtatta: seminar'inni,ink épületét is annyira megrongálta, hogy az összcomolhatás félelme miatt azt az összes növendék- papság, kettőt kivéve Hőjtnmshaia 15-én reggel elhagyni kénytelenítteték. Elszörattmik akkor a hon minden részeibe, elválva elszakadva egymástól a nélkül, hogy tag tagtársának, barát barátjának búcsút mondott volna, a nélkül, hogy a bizonytalan vészhalál ezen rémítő pillanatjában tudhatnék, összefogunk e még valaha jönni vagy sohasem ; úgy tetszett, hogy intézetünk s ennek kedves rsillagzatja, a Magyar Iskola felett utól- szor derül föl a na;>.“ Lásd évk. 1838. március 11-én XVIII. r. gy.