Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

«8

Midőn a tagok 1837-ben az elnökválasztásban megegyezni nem tudtak és az iskola a növekedő viszályok között működésében teljesen fenakadt, ') (Jyarmathy dános tanulmányi felügyelő az ügy iránt tanúsított szeretőiből felkaroló az iskola elhanyagolt és már-már veszélyesebb mérvet öltő, zavart ügyét, és személyes befolyását gyakorolván bebizonyítja vala, hogy a visszásság rövid létre van kárhoztatva. A nemes elöljáró a hazának vélt használhatni, midőn az iskola megbomlott egységének visszaállításához fogott.

Ez az iskola történetében páratlan jelenség volt, mely többé sohasem ismétlődött. A nevezett f'értiú bár felszólítás nélkül, de hivatást érezve rögtönző tetterély s parancsoló méltósággal lépett az iskolába, mely meggyőződése szerént még bölcsőkorát el nem hagyta és vezetésre szorul.

Minden szentek napján tartott kívánatéra az iskola rendkívüli gyűlést. U a lelépő elnök helyét elfoglalván új intézkedéseket létesített, nagy változásokat idézett elő és az eltévedt buzgalmat korlátozva, a magán tekintetek hatalmát megtörve, a viszályokat, teljesen eltávolítva. az iskola jólétét biztosító.

Az elnök leköszönése után ismét tisztújítást rendezett '■) és a tagokat az elődök nemes szándékára, a haza és egy ház iránti szeretetre serkentette.

Ezen eljárás az alaptörvények jogi felfogásának .szempontjából nem volt jogosult ugyan, «lu tekintve annak üdvös eredményeit, az utókor bálát adhat (lyarmatliy beavatkozásának; mert a férfiú igazán szerette s z iskolát és ünfelál- *)

*) Lásd évk. 1837. november 1-én rk. gy.

“) „A Tagokhoz szép s valódi keresztényi szeretettel teljes beszédet tartva — kifejező szomorúságát az Iskolában fenálló megbasonlás fölött, s bogy a viszálkodásnak vége szakadjon, mindnyájunkat az egymásiránti becsiilésre és szeretetre intve — visszaadd minden Tagnak törvényes voksával akaratja szerint való élés szabadságát.“ Ugyanott.