Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
I. Rész A magyar társaság
23 k i a ti à s n a k örök emlékezetét g y ii j t e ni ó n y- k é ni ii e k li o ni 1 o k ií r a t o g y é t a k.“ ‘) K nomes telinek emléke cl még ma is, legújabban is fellebbenték a múlt dicsőséget, borító fátyolt. ilvképen nyi- bitkiizvéui : Volt idő, midőn a dalnok búrjainak pengetésére nem igen ügyeltek nagy uraink : volt idő, midőn fájhatott a magyarnak tapasztalni, hogy a megvetett hazai nyelv helyett idegent tanultak. Ezen korba esik a pesti növ. papságnak, mely a székesfejérvárival egyesült, azon fényes tette, mely szerint berzsenyi müveinek kiadását lehetővé tette, 8D0 Irtot adván a lelkes sereg a nemes célra. *) Hogy ne bővültek volna ők, kik között már azelőtt az „Augsburgi ütközet“ lánglelkű költőjének ajkaira a múzsa először nyomta a költői ihlet csókját 3) s kiről az Ítészét már 1837-ben azt mondta, hogy „a népdal mezején ’) „barkóczy László liáróiink (utóbb székesfejérvári píisp.), FIel- meczy Mihálynak, Siskovich Józsefnek (utóbb szerelni főispán), Fejér Álltainak, Hering Ienáenak, Kotró Pálnak, Komkor! Jánosnak, Fiiszár Györgynek, Tatai Jánosnak (inegbalt. mint győri kanonok), Fábry Ignácunk (meghalt mint kassai püspök), Schwartz Józsefnek, Keller Gábornak, Szabó Jánosnak, Dér Kiigelberthnek, Guzmics Izidornak (meghalt mint baknnybéli apát) s Yajvodics Mihálynak (llelnmczyn és nevendékén Sis- kavicson kiviil mind pesti növendékpapok) berzsenyi Dániel szives tiszteletet és üdvözletét.“ berzsenyi levéltárcájából közli Toldy Ferenc. Uj magyar múzeum. X. folyam II. k. SO. I. '-) „Magyar-Állam“ ISTI. felír. 12. Tárcacikk. *) „Midőn -Czuczor Pestre, a főnöveldébe áttétetett, Kisfaludy Sándoron kivid csak (ívadányit s má; kisebb rangú költőket olvasott; itt ismerkedett meg a kor nagy Íróival, kik közöl Kazinczy Ferenc, különösen ennek Ossiánja s Kisfaludy Károly korszaki működései éj világot nyitót lak előtte. Nagy tetszéssel olvasta Horváth Főidre Zirc-Kmlékczo- fél ; de elhatározó hatással lett reá saját vallomása szerint Aranyos- líákosi Székely Sándornak az 1823-iki llébében megjelent bárom énekes lióskölleméiiyc: „A Székelyek Erdélyben', lelkesedése ebben találta meg formáját, s rögtön, még 1822 nők végén a karácsom ünnepek alatt, fogott választolt tárgya, a PPJ-iki augsburgi ütközőt dicsőítéséhez.“ Magyar költők életű. Toldy Ferunotöl. Pest, ISTI. II. k. 207. 1. — V ö. Magy. írod. szemelv. Szvorényi József. Pest, 1807. 051 1.
