Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

I. Rész A magyar társaság

korszak, melyről Széchenyi így nyilatkozott : „Jobb föl nem ébreszteni az alvó magyart, hogy ne érezze a vonaglás fájdalmait, ne hordozza az elkorcsosodás bűntudatát s csendesen múljék ki, a végpereig nem gyanítva, hogy az ő osztályrésze a szén,fedél és koporsó.“

De az isteni gondviselés őrködött fölöttünk. Ezen szomorú viszonyok között fölmerülő 182H-iki események mintegy varázsütéssel jelentékeny változásokat, nagy horderejű eredményeket vontak magok után.

Az eltitkolt aggályok martaléka, a hazafiak keble hévül ni kezdett; a nyugtalan vérmérsék uralomra vergődött.

Az alkotmányon elkövetett s a király által is bevallott sérelem a nemzeti szellemet nagyobb hatályával, mint valaha, fidébresztvén, oly meggyőződést eredményezett, hogy annak megvédéséről meg nem feledkezni most már életkérdés.

A nemzet felriadt félszázados álmából, és megpillantván a mélységet, melynek már szélén állott, mulasztását hatványozott buzgalomnál kezdé pótolni. Általában érezni kezdek, hogy ..minden elhanyagolt pere a hon jövendője felvirágzásának megannyi évébe kerülhet.“ (Kossuth). A nemzet ereiben felforrt vér és az átalános pezsgés biztos jele volt annak, hogy élete legalább egy időre meg van mentve.

A magyar parliament életében új fordulat állott be. A nemzet féltékenyen ragaszkodott történeti jogaihoz ; és, miután az 1825-iki országgyűlés a közjogi fonnák lénye- gesb részeit megmenté, az általa megindított mozgalmakat,1)

‘) IH'25-ik évi november 3-án ugyanis szóba került a hazai nyelv ügye, mely bár a diplomatiai téren biztosítékokat nyert, mégis az életben ma jd semmi gyarapodásnak sem örvendett. A tanácskozás folyama még más napra is átszövődőtt anélkül, bogy egyéb eredményre vezetett volna, mint egy tudós társaság létesítése iránt való óhajtásokra, mely a magyar nyelv művelését tűzné ki főfeladatul Végre F elsőbüki Magy Pálra kerülvén a sor, ő némi előzmények után így sóhajtott fel : rA lég szóban levő magyar akadémiát állítaná bár elő tehát az ország nagyjainak nemes áldozata, mert ide is mint az egyszeri hadvezér szelént a háborúhoz