Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
I tunk ugyan a levéltárnokok kötelmeinek módosítványaira vonatkozólag; de sehol sem tudtunk annak nyomára jönni, hogy mily irányban teljesítették azt a nehány évtized alatt. Szmida Viktor elnök volt az egyetlen, ki midőn többször említett munkájában az iskola történetirója által felhasználandó kútfők fontosságáról szól, a levéltárról azt említi, hogy az teljesen elhanyagolt állapotban van. Most, midőn jelen munkánk megírására fogtunk és a levéltár áttanulmányozására voltunk utalva, Szmida állítását csak megerősíthetjük. Azonban ma már Horváth Kai. József és jelenleg Ferency György segélyével legalább már annyira sikerült azt rendeznünk, hogy arról most már némi áttekintést is szerezhetünk. A levéltár tágabb értelemben két részből áll a) az iskola kézirataiból és b) a levelekből. Kezdetben mindkettőre az aljegyző ügyelt.') 1856. óta 2) azonban, midőn a levéltárnoki hivatal megalakult, az elsőnek gondját az alkonyv- tárnok, a másodikét pedig a levéltárnok viseli. Azért mondottuk, hogy a levéltár csak tágabb értelemben véve áll két részből ; mert szorosan véve a levéltárban csak levelek őriztetnek. Azonban a viszonyok oda módosulnak, hogy a kéziratokat is nemsokára a levéltárnok fogja kezelni ; mi itt mindkét részről fogunk szólani. a) Az első rész magában foglalja azon munkákat, melyeket az iskola tagjai négy tizednél nagyobb időköz alatt létesítettek. A levéltár e részének hiányosságáról fölebb értekeztünk ; 3) itt csak azt hangsúlyozzuk, hogy ezen iratok az iskolára nézve megbeesüllietlen emlékek, mert az iskola szellemi művelődésének fokonkénti fejlődését mutatják. Mind ennek dacára az iskola ezekre alig fordított gondot; állításunkat többszöri tapasztalás erősíti meg; e rendetlenség job— 269 — ■) V. ü. a) V ü. ") V. Ü. Kútfők.
