Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
hasznavehetőkké teszi, hogy azokból egy szép s termékeny létre feltételeket nyerjen, egyrészt felébreszti az ösztönt a folytonos ténykedésre, másrészt elősegíti az elme minden irányú kiművelését. 1!. Krem- és er» klyegy ííjteinény. A könyvtáron kívül, mely a szellemi művelődés leghatalmasabb tényezőjének tekintendő, vannak még más csekélyebb jelentőségű segédeszköz» k, melyeknek fontosságot többé kevésbbé csak a lmz/ájok kötött emlék és a kegyelet érzése tulajdonít. Ezek közöl meg kell említenünk az éremtárt, mely az idővel mindinkább szaporodó pénznemek és érmek megtörtént rendezése után az éremtan kedvelőinek már nem megvetendő anyagot szolgáltathatna tanulmányozásra. Illő tehát, hogy a gyűjteménynek, mely már az iskola téltett kincsét képezi, eredetéről rövideden megemlékezzünk. Az 1851-ik évet megelőző időszakban az iskolának nem volt egyetlen érme sem ; de ugyanezen év december t-én Dessewtl'y Sándor egermegyei növendékpap nagylelkű ajándéka folytán már kis éremgyüjteménynyel rendelkezett. Az ajándékozó a felajánlott érmeket tagtársai előtt egyenkint ismertette, mi által bennük a numismatica iránt nem csekély érdekeltséget keltett. Alig vallhatta az iskola magáénak az éremgyüjteményt, még ugyanazon iskolai évben több becses ajándékban részesült, melyek közöl leginkább kiemelundök Zalka Jánosnak juu. 27-én felajánlott, értékes adománya (a szeplőtelenül fogantatott Szűz emlékére Kómában vert érem). E nemes példákon indulva még sokan csatlakoztak az adományozók sorához, kik közül főleg Balogh Ágost kocskóczi plébánost kell kiemelnünk, ki az iskolának 1869-ben 200 drb. érmet ajándékozott.1) Az éremgyfijteményt ugyanezen évben rendezte Opatrill Ignác, kinek ismertetése szerént az már uk- *) — 265 — *) L. évk. 18ö‘J. jan. 17-éu XII. r. gy.
