Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
241 gulominul törekedett azt művelni. Hogy mily sükerrel, azt már a külvilág is megítélheti. Az iskola szereti a magyar hazát és e szeretettől ösztöné/tetve adta számtalan ízben jelét annak, hogy az o n nagyszerű feladatot, melyet az i s- k o1 a alkotóinak vallásos érzülete és hazaszeretete célul kitűzött, utódaik valamint a vallási eszmék iránt való lelkesedésükkel, úgy hazaszeretetük kristálytiszta szándékával la n ka (Ihatatlan erélylyel teljesítik; szóval az iskola minden ténykedése, mozzanata arról tanúskodik, h o g y a tagok a tudomány szeretetét a vallási és hazafias kötelességek érzetébe tudják olvasztani. Következtessük le erre érveinket az iskola beléletéböl. Az iskola hazafiasságát bizonyítja számtalan tényen kívül — Széchenyi István és Vörösmarty Mihály mellszobrainak 1858. juu. 22-én tartott leleplezési ünnepélye. A legnagyobb magyar és a magyar költők királyának szelleme iránt tanúsított ezen tisztelet-nyilvánítás az iskolában valódi nemzeti jellegű ünnepély volt. Ama nap hazánk e két nagy fia nevének dicsőítésére volt szentelve, kiknek hatása nemzetiségünk fejlődésére oly áldásos volt és kiknek emlékei oly lelkesedést öntöttek a tagokba. Ezt bizonyítja továbbá az elköltözött Széchenyi István gróf eml'kére rendezett gyászünnepély, melynek minden mozzanata arról tett tanúságot, hogy a nemzet legbuzgóbh apostola a magyar nép újjá teremtője, a legtisztább jellemű honatya iránt érzett fájdalmat a honfiúi kötelesség érzete, a minden áron nyilvánuló kegyelet és rokonszenv kelté.1) Nemzeti lelkesedésének azonkívül még számtalan esetben adta jelét. Midőn 1851-ben liotteubiller Ki pót főpolgármester által a növendékpapsághoz intézett felszólítás ‘) L. évk. IKliO. jim. ii-án •?. gyászaiinepély A kftzp. papuöv. m. tí. i. bkolájáuak t<:*rtéaete. II)
