Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

VI. Fejezet.

A in. e. i- i.sltoln nemzeti jellege.

A magyar egyházirodalmi iskola érzés-és gondolkozás- rnódjálmn úgy, valamint ténykedéseiben mindig kettőt tartott szem előtt, az egyházat és a hazát. Míg az elsőhez való ragaszkodásáról alapításának célja, kot évtizeden át folyó munkálkodása, a közvélemény és kiadványainak minden sora elégséges tanúságot tesznek : addig a második iránt való szeretettnek is számtalan nyilvánulását szemlélhetjük mindenben.

Az iskola nemzeti jellegét teszi a non z.eli fülfogás dolgozataiban a nemzeti elem fölkarolása és általában a nemzeti érzület gondos ápolása.

A nemzeti szellem ébredező korában született és a nemzeti nyelv vajúdásaiban kifejlődött iskola nemzetiségét, mint az elődökről rája szállt természetes örökséget, még virágzásának korszakában is meg akarta tartani, bár a kis csorbát, melyet rajta az idők mostohasága ejtett, egyelőre hordani kénytelen volt is.

Amint ugyanis a magyar iskola az ötvenes évek elején ismét a cselekvés terére lépett, a papnövelde falain kívül kétes viszhangra talált.

A m agyar jelig e azon időben, midőn az id o g e n e 1 (! m ek hát t é r ho szorítottá k a n e m z e ti ér de- koket, minden gyanút ki nem kerülhetett: a censura titkos