Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
231 Mindezekből látható, hogy az iskola már eddig is oly tevékenységet fejtett ki, mely már méltán a közfigyelem tárgya is lehet. 1Î. Az Iskola viszonya hazánk papnöveldéi- s hason- Irányú egyleteihez. A szabadságharc után lassan-lassan eltünedeztek a vészes felhők. A Kárpátoktól a Dráváig mély csend uralkodott ; minden nyugodt volt, mint a tenger a romboló vihar után. Csak itt-ott mutatkozott életjel ; mert sok honfiúi szív vérzett a még be nem hegedt sebekben. A szellemi téren általában pangott a munkálkodás, hiszen a megsíratott közel-mult s a reménytelen jövő egyaránt zsibbaszták az erőket. A szellemi ébredezés kora hazánk papnöveldéire csak lassan következett be, de idővel már arányosan emelkedő munkásságot látunk ezekben kifejleni. Ezek közöl a földirati helyzeténél fogva is kedvezőbb visszonyokra jogosított központi papnövelde lépett először a cselekvés terére. Az itt összesereglett növendékek a szünetelő iskolának új szervezésébe azonnal hozzá fogtak ; hazánk többi papnöveldéi pedig kíváncsian lesték a pesti iskola munkálkodásának' uyilváuulásait. Az iskola fölfogta hivatásának nagyságát s azért, mihelyt csak némileg is szervezkedett, a vidéki papnöveldékkel, melyekben az előbb fonállá egyletok még mindig szüneteltek, haladéktalanul érintkezésbe lépett. A vid 'ki növendékpapok kiváló előzékenység- s érdekeltséggel fogadták az iskola ajánlatait s szívesen engedtek azon befolyásnak, melyet gondolkodásmódjokra s érzületükre gyakorolt, mindamellett a szünetelő egyletek időközben csak később állíttattak fel, újak pedig még csak a legutóbbi években alakultak. Ily körülmények között a pesti iskola, mint az előző években, ismét egyedül tűnt fel, s így nagyon természetes a
