Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
208 feltűnő a külalakra fordított gond, de ennek nem egyszer feláldozva a béltartalmat. Czobor mostanig bű maradt lantjához, a jelenben is bemutatja termékeit az iskolának; s mintán társul szegődött hozzá Hajnal József is, a költészet ismét nagyobb pártolásnak örvend. Az előbbinek versezetcit (Dologra, Gyónás előtt stb.) időközönkint felváltják az utóbbinak termékei (lt ó z s a á g a k , < i y á s z h a n gok , H a int a b ue s ú stb.) A költészet jelen művelő képviselőinek mindegyike külön-külön téren mozog. Czobor különös előszeretettel viseltetik az életképek, történeti események iránt, melyeket sikerrel szokott eszményíteni ; Hajnal kedélyvilágába vonul s inkább az érzelmeket ragadja meg, mint az eszméket. Innen van az is, bogy az elsőnek szelleme szemléli a lefolyó jelenségeket, s tanulmányozván a múltat csak azon tárgyakhoz fordul, melyhez saját természete vonzza; hogy továbbá az utóbbi kedélyállapota könnyebben enged a külső .benyomásoknak és szívesen zeng mindenről, mi az érzelmet felkeltheti. miért lelkesülni lehet. Mindkettőjük tanúságot tett saját egyénisége és költői hajlama ezen jelleméről, midőn az iskola a Simor János herceg-prímás biboruokká való kiue- veztetése alkalmából. készítendő ódák szerkesztésére mind a kettőt felszólító. ') Czobor csak hosszas rábeszélésnek engedve hajolt, meg a tagok kivánata előtt; mert érezte, hogy az ilynemű megbízások folytán készített költeményeket többnyire az isko- lásdiság bélyegzi. E sejtelem nem volt alaptalan. A néhány nap múlva bemutatott ódák egyike sem felelt meg a bíráló bizottság igényeinek. Czobor szellemének, mely semmihez som szereti magát lekötni, az említett alkalom nem adta meg a megfelelő tárgyat; Hajnal iparkodott ugyan az akadályokat, — melyeket az alkalmi költemények okozni szoktak, — leküzdeni és a viszonyok követelménye szerént a 1873. (Iccéiül). l(i-án rk. gy.
