Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
193 szellőztetése a legtöbb olvasóra érdektelen lőhetne, az adatok elősorolását mellőzzük. Csak annyit említünk, hogy a tévesztett viták — melyek indokait már érintők — nem egyszer eredményezték a rendes tagok csoportos kilépését és így a szellemi művelődés folyamának megzavarását. Azonban ezen ideiglenes visszásságot még sem szabad könnyelműen elitélnünk, mert bár eredményeiből Ítélve legkevésbbé sem egyeztethető össze az iskola céljával, még is tekintve a forrást, melyből származott, nem lehet végkép elkárhoztatni. Ha kutatjuk az ilyk-'pon létesült események okait, ha a holt betűtől eltekintve a limit kérge alá vetjük tekintetünket, meggyőződést szerzünk magunknak, hogy a lelkes ifjakat egyéni nézeteik érvényesítésére a sz. ügy iránt való lelkesedés vezérlé, s miután azok különbözők voltak, az elvi eltérés és ezzel kapcsolatban a vitatkozások hevesebb folyama el nem maradhatott. l)e másrészt e viták még ezen árnyoldaluk mellett sem maradtak az utókorra nézve teljesen haszon nélkül, mert tanúságot nyújtottak arról, hogy valamint iskolánknak az öszhangzó érzelmek áradozó heve és egyesített erő adtak létet; e két tényező jótékony befolyása alatt nyert első ápolást és az ifjú keblek reménydús szülötte ezek megőrzése mellett serdült fel : úgy ezektől függ további léte is. Különben a viták menetére, melyeknek tárgyát többnyire az iskola szervezetire és viszonyaira nézve fontos dolgok képezek, legközvetlenebb befolyásukat gyakorolhatták az elnökök. Ezek tapintatos elnöklete alatt a viták helyes kimenetele meghatározd, hol van az egészséges, positiv eszme, a termékenyítő gondolat, és kijelölő vala az egyes hivatalok jog- és hatáskörét, valamint az iskola jövőjét biztosító intézkedéseket cszközlc. A kő7.j>, pnpniW. ni. o. i. iskolájának története. 13
