Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
189 — tűk iránt táplált, tisztelet ír ép azelőtt nem nyert oly ünnepélyes kifejezést, mint 1855. év óta. Azelőtt csak egyszerűen emlékez ének meg az őrök honba távozottakról,1) inig most már külön gyászünnepély rendeztetik azok emlékén1. Miután a megható gyászt! il elzengett, az elnök megnyitó beszédét mondja, melyben felhíjja a tagokat, hogy a tiszta testvéri szeretet követelményeinek tegyenek eleget és az emlékezet mcggyujtott szövétnekénél az elhunytak emlékért! koszorút fűzzenek. Majd fölébreszti a tagok öntudatát; mtrt ők sok jeles előd utódjai, mert ők folytatásán, dolgoznak egv dicső kezdetnek. Azután a szónok lép elő hogy a fájdalmas érzést, melylyel az iskola kedveseire gondol. tolmácsolja és a halottjainak emelt oszlopot új koszorúval díszítse. A költő sem marad el, előszólítja a múlt szellemeit és a földön túl való találkozás, az Isten kegyelméből epedve várt, boldogság élőéi/etében nehány percet töltve körükben, emeli az ünnepély komolyságát. Végül ismét az elnök emel szót, bátorítja a tagokat, nemes önérzettel fejtvén ki, hogy valamint az egyház nem ismer kétségbeesést, úgy az egylet is élni fog minden látszólagos veszteségei mellett is ; mert hiszen az elvrokonok sem hagyának el; ők csak közbenjáróikul szálltak az ég csillagai közé. Mz ünnepély rendesen november hó első felében szokott megtartatni. Továbbá szem elölt tartván sz. vallásunk ama magasztos tanát, hogy kiket e földön a szeretet lánca fiiz össze, a halál után is összeforrva, maradnak, az iskola ugyanazon hó második hetében*) átszenderiilt tagjairól emlékezik meg, őket a szeretet áldozatában részesítvén.*) A szeplőtelen Szűz ’) L. évk. 1854. tinire. 2(>. XIX. r. yy. *) Kivételes esetben azt, más időre is szokták halasztani. Múlt évben az iskola tápjairól való megemlékezés jan. 22-ére, a jelen évben pedig szinte jnn. bóra esett. *) li. évk. 1 HT»1. novemb. f>-én IV. r. gy.
