Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
175 A két hivatal, t. i. aljogyzőség és levéltárnokság, melyet az aljegyző egy személyben viselt, a felmerült szükségnél fogva 1850-ban ‘) elkülöníttetett és az aljegyző ezen időtől fogva csak mint ilyen teljesítő kötelmeit, melyek változásnak nem voltak alávetve, K tiszts'g betöltésekor az iskola tekintetbe szokta venni azon egyéneket, kiket mind irasminőség, mind képesség ajánlanak. Kötelme a gyűléseknek a jegyző által készített, s rendesen a következő gyűlésen fölolvasott s hitelesített jegyzői fogalmazványokat nyelvtanilag helyesen letisztázni, miért is a jövő nemzedék iránt való elismerés követeli, hogy szép, olvasható Írással legyen hagyományozva az utókornak, mi már magában is némi kép vonzza az embert olvasásra. 3) A jegyző távollétében ő fogalmazza s olvassa föl a gyűlések történetét. Az iskola részéről Írandó levelek és válaszok készítése szintén ő rá háramlik, mint a jegyzőnek mindenben képviselőjére, minélfogva szükséges mindenesetre az aljegyző választásában a képességet is szem előtt tartani.3) Az aljegyzők kivételes években legkevésbbé sem feleltek meg az iskola várakozásának. A jegyzői fogalmazványoknak- melyeket, az iskola már hitelesített, let.isztázását vagy az, év végéig halasztották, vagy teljesen elhanyagolták. Az elnök elégedetlensége és sürgető szava, vagy a tagok neheztelése legkevésbbé sem eredményezték a síikért. Kivált az utolsó három évben már szokásba ment ezen visszásság. Az új elnök elfoglalta székét, az iskolai év végére járt; de az iskola lefolyt egy évi története az évkönyvbe nem volt írva. Az új elnök ilyenkor kényszerhelyzetbe jutván, kénytelennek érezte magát az iskola legnagyobb kincsét (az évkönyvet) szünidők alatt a volt aljegyzőnek rendelkezésére bocsátani, ki rende’) I,. évk 185(1. dee. 14-<‘*11 IX. r. gy. *) L. a in. o. i. isk. törv. XXVIII. Fej. a. pont. n) IJ. n. I». pont. 5. Aljegyző.
