Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
— 104 kát, az elnököt és jegyzőt bölcs belátása szerént1) a minden igényt szemügyre s a szükséges kellékeket tekintetbe veendő elöljáróság fogja kinevezni. S valóban az elöljáróság mindjárt kezdetben (1850-ben) Hidassy Kornélt nevezte ki elnöknek. Későbben az iskola jogát ismét visszanyerte és 1853-ban elnöknek Salgó Jánost, jegyzőnek pedig Szabó Jánost szavazattöbbséggel megválasztván, ezeket az elöljáróságnak megerősítés végett előterjeszt*. 3) Az iskola idővel már erre sem volt kötelezve és 1856. óta a tisztikar választásának jogával már az elöljáróságtól függetlenül élhet. Az 1848-iki háborgások lecsillapodása után, midőn az iskola megalakulását a zilált viszonyok között csak az elöljáróság bölcs, tapintatos eljárási modora tette lehetségessé, célszerű intézkedésnek kellett tekinteni azt, hogy a főtisztviselők kinevezését magának fentartotta. Az iskola azonban saját szervezetét mindinkább tökélyesítí; ennek tudatával birt az intézet elöljárósága is ; azért elégedett meg idővel az iskola által választott tisztviselők egyszerű megerősítésével; sőt miután az iskola már azon meggyőződést, hogy önkormányzatra képes, általános érvényre emelte: az elöljáróság egészen fölöslegesnek tartá a tisztviselők választásába avatkozni, mert érezé, hogy az iskola mindinkább nagyobb kifejtésnek örvendvén, férfik órát már elérte, s hogy rá a gyermekkor törvényei célszerűen nem alkalmazhatók. Az iskola az elnökválasztásra - főleg az utóbbi évtizedben — kiváló figyelmet fordít, és megkívánja, hogy minden tagja saját keble sugallnára hagyatva s hallgatva határozza meg, ki érdemes és képes a rá ruházandó kötelmek lelkiismeretes, hű teljesítés're; elvárja, hogy kiki az érdemek s képesség mérve szerént Ítélve adja szavazatát. s) Különösen annak megfontolása, hogy az elnökválasztás ’) Lásd évk. 1850. jnniiis 1!) rk. gy. *) Lásd évk. 1853. junius 13 XXVIII r. gy “) L. :i ni. <!. i isk. lörv. 13. Lej.
