Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
150 r o t j ii k lel k ii uk elé v a r á /. a o 1 n i , nem ti t- k o 1 h a t j u k el egyszersmind abbeli e pea z 1 ii a g g o d a 1 in u n k a t, ni e 1 y e t gerjeszt a v a 1- 1 á s t a 1 a il s á g n a k n a pont a k omol y a b b 1' e 1- t il n () z é s e, s ni i n d e n n e k , a ni i szent ni e g- vetés o.“ ‘) „A z e r é n y e s s é g n e k 1 e g 1’ o b b Ii é 1 d á n y a i t a k k o r n e ni z é a k a t li o 1 i c i sm us, midőn elvei, ta n i t ni ii n y ai 1 e g v i d o- r o ti b élet n e k ö r v e n d e 11 e k ; s ni i d ő n a h i té 1 o t g y (i n g é b b 1 ő n , a / e r é n y e s s c giss ii1 y o <1 e 11.“ ■) Fölösleges volna az idézett mondatokul kitoblaiiunk, eléggé megvilágítjuk ezek azon okokat, melyek a „m a g y a r g y a korié i s k o 1 a“ tagjait a sz. atyák s emolkedettebb szellemű katliolikus Írók műveihez vonzották; csak annyit mondunk, hogy mindezen körülmények a közi*, papnövelde falai közt éltető befolyást gyakoroltak a szoros értelemben vett egyházirodalom gyönge növényére. Hazánk sebei is feltűnő mérvben terjedtek el, melyekre jótékony irt hinteni szükséggé és a kor legfontosabb kérdésévé vált. Ily viszonyok között az iskola lassankint felismerő álláspontjának fontosságát és megkezdett barátkozni az áj irányeszmővel, mely fenállásának eloiigedlietlen feltételét képező. A z iskola lassankint a z e g y h á z s z e r e t e t é t te v é t ü r e k v é sei n e k , in i n d e n m u n k á 1 k o d á s á n a k k ö z p o n t j á v à. De lássuk ezen történeti igazság valósulását, Az 1848-iki zivatar után azon korszak, melyről Schreiber László elnöki beszédében néhány évvel azelőtt értekezett, valóban bekövetkezett. Az lS-18-ik év az iskola történetében is epochalis eseményt alkotott ; nem azért, mert a bare zajában egyidöre elnémult, hanem, mert az ennek — lm úgy lehet mondanunk — új korszakát idézte elő. A iiiu‘) L. Munk XI. k. 8. 1. lőtt. 2) L. Munk. XV. k. előszó 1818.
