Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874

minden valódi hazafinak keblét; s ezen hazafini érzet, az anyai n yelv Ibi virágoztál ásónak a terjesztés tuck hő kiránata volt az eszme, melyért az iskola alapítói egyesültek; ez volt a rendeltetés, melyet az általak alakított társulatnak kitűztek. Ezen eszme azóta elavult, nem mintha akkor már a hazai nyelv körül buzgólkodni dicséretes nem volt volna, és művelésének szüksége nem forgott volna főn ; liánom, mert a helyzetek egészen megváltoztak, más viszonyok következtek be.

Midiin a nemzeti érzület ébredező korában ellenállhatatlan lelkesedés hatotta át az egész nemzetet és a gondvi- selésszerűlog előtérbe lépett férfiak a nyelvmivelés nagy munkáját megkezdik vala, idővel az irodalom terén szerzett előnyök annak létét biztosítók, sőt rohamos kifejtését előidézek : a nemzet íróinak, s legyen szabad mondanunk, a magyar iskolának is már nem kelle.tt. aggódnia a nemzetiség állapota fölött. Elmúltak az idők, midőn „a nyelvnek tulajdon hazájában kóbor életet kelleti élnie“ (Katona .1.). Nemzetünk oly soká felhők mög' rejtett csillaga lényével ismét előtört, s hazánk minden művelt fia már a hazai nyelvet beszélte. Főleg egyházunk, „mely mindenkor legtevékenyebb emeltyűje volt hazánk boldogításának, kitűnő erélylyel karolta föl az ügyet, s a magyar Sión nak ifjú sarjadéka már senki előtt sem vallott szégyent..“

Az eszme tehát, mely eddig a „magyar iskoládnak életét képezte, nem hírt többé oly erővel, mely a társulat virágzását föntartani, vagy öregbíteni képes lett volna.

Ezen állítás igazsága szoros következtetés nyomán azon meggyőződésre vezetett, hogy az iskola jövőjének biztosítása csak úgy lehetséges, ha annak új, a viszonyokkal összhangzó rendeltetést, tűznek ki. Milyen legyen ezen új rendeltetés, ezen új eszme, kimondó nehány év előtt a magyar gyakorló iskolának egyik feddlietlen elnöke, midőn sikerdús hivatalkodása után — a társulattól, melyet erélyes igazgatása által a felmerülő visszásságok elfojtása után jelentékenyen emelt — e szavakkal búcsúzott el: „Hármat aján