Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
III. Rész. A magyar egyházirodalmi iskola 1850-1874
14-1 rösmarty) iránt meghidegült és Petőfihez fordult, ki felzaklatott érzelmeinek tüzet lázas nyugtalanságával éleszté. Petőfi szabadszellemü dalaival mint vészmadár hirdette a nagy események bekövetkezését; mert ő nemzete megnyugtató nagyságát csak a romboló viharban vélte feltalálhatni. A forradalmi költő féktelen szabadságvágytól ösztönöztetve szórta villámait, melyeket vakmerőségig emelkedő lelkülete megteremtett. Önfeláldozó lelkesedéssel karolt fel mindent, mi szilaj eszményét megközelítette; azért dicsőítette ő alig érthető izgatottsággal Kossuthot, a forrongó időszak bámult alakját. Kossuth lángszelleme határozd meg a nemzet, ellen- hatási törekvéseinek irányát ; a nemzet pedig — Petőfi lázas dalai által lelkesítve — vért ontott egy szebb jövő elnyer- hetésecrt. A nagy szabadságharcban Petőfi örökre elnémult ; Kossuth látva a haza omladozó romjait, s hallva a nép fájda- lomnyögését, — az üldöző hatalom elöl kibujdosott, hogy nagyratörő lelke gyötrő kínok között lássa csillagzatának lassú hanyatlását s hogy hosszú életén át, elhamarkodottsága miatt ezrek szenvedései emészszék őt. Hazánk iszonyú drámája véget ért. Lesimultak a tenger háborgó hullámai — mert így akarta a gondviselés-, és a romboló vihart mély nyomasztó csend váltá fel. A csalódásaiból kiábrándult nemzet a nagy veszteségek pótlásának gondolatával kezdett foglalkozni. Fővárosunkban az emelkedni nem akaró hangulatban csak itt-ott mutatkoztak a még teljesen el nem nyomott élet jelei. A központi papnövelde tagjai hazánk különböző vidékeiről ismét összegyűltek és a „magyar gyakorló iskola” tizennyolc havi hallgatás után levetve régi leplét „egy házirodalmi iskola“ néven új életre ébredt. * * * Az irodalom terén észlelhető változás eme nagy vihart követő időszakban nem volt valamely pillanatnyi erő szüle-
