Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

128

iskola 1888-ban azon évi munkálatainak tiszta jövedelmét az árvízkárosultak javára szentelvén,1) Lónyay Jánosnak 128 i», irtot adott át, ki is a szerencsétlenek nevében megköszönvén a magyar iskola tagjainak p'ddús szorgoskodását és az emberisig iránt való szerotetét, megígérte, hogy erről a nádort is tudósítaná ja*). Azonban az 1889-ben nagyobb vállalat folytán (a terjedelmesebb VI. kötet kiadása áltállá pénztár oly állapotba jutott, hogy az eddig VI. kötetben megjelent arcképek kiadását meg kellett szüntetni3). Az ily- képon kimerült pénztár ismlt emelkedett ért'kében a főpapok adakozásai folytán, kik közöl kiemelendök : Klobusicky. kalocsai érsek (20 p. Irt.), Kopáesy József, esztergomi érsek ( 100 írt). iSzaniszló Ferenc, a növelde főigazgatója (50 p. frt.) Kovács Miklós, erdélyi püspök (100 frt 1840-ben) stb. stb.

A pénztár ügye ezek folytán annyira javult, hogy már nem is látszik szükségesnek az öt garasnyi havi fizetés, mit 1811 -ben mégis szüntettek1), de a könyvtárból olvasni akaró nem-tagok ezentúl is rendesen fizették havi járandóságukat.'’) Kzen intézkedést megváltoztatá Csepy Zsigmond

’) „A jegyző azon indítványa, hogy az említett V-ik kötet az árvíz által károsult szerencsétlenek javára adassák ki oly módon, hogy lehúzva a bevételből a rendes költségeket, a fölösleg a károsultaké legyen, közhotybenliagyással elfogadtatott.“ 1

1. évk. ápr. 2t> áti XIX. r. gy.

8) Mit valóban teljesített is, mint ez kitetszik T. Krájnik a Királyi Biztosság egyik szerkesztőjének Klnökiinkliöz irt soraiból, ti. évk. 18‘ÍS. novemh. 4-én Ili r. gy. .‘Î. pont,

s) Jízt különben a tagok szívesen tették, mert a nagy férfiak arcképeinek híi és sikerült metszésére művészi tehetség volt kívánatos, melynek — mint az évkönyv mondja — nagyon is hiányában vagyunk. Megjegyzendő, hogy az eddig megjelent, arcképek néhányat Major István ekkor i,szlrrgt!imiicgy<'i linvpnriókpap s/Jvcssí’gliöl metsző, kinek ügyes vfisöjéi öl a m. gyak. iskola |iecsétje is (fejlő rózsabimbó), melyet az iskola mostanig megőrzött, tanúskodik. Az iskola nem egy Ízben adott Írásban kifejezést Majornak tanúsított szívósságéért, mire ö a többi kőzett így felelt. : „Tehetségeim úgyis isten- és hazánké, s mindegy, bár muzslni, bár pesti oltáron oldoztassanak föl.“ Lev. tár. 1887. 7. sz. f) L. évk. ISII. felír. 14-én XVI. r. gy.

*) L. évk. ISII. márc. 7-éu XIX. r. gy.