Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

ven irt, levélben az iskola nevében megköszönte, a tagok öt1) ezen tettéért felelősségre vonták, melyet tudtok s akaratuk nélkül követett el és melyen a tagok méltán megütköztek ; mert. ők társulatuk hivatalos nyelvének csak a magyart ismerték el.

Midőn 1817-bon a, papnövelde akkori főigazgatója egy már elavult intézményt akart ismét föléleszteni, t. i. az iskola alapítási ünnepélyével politikai vitatásokat összekötni : az iskola a főigazgatónak ezen új ösztönzéséért az elnök és jegyző által báláját fejezvén ki, őt arról értesítő, bogy ezen indítványt, mint szellemével meg nem egyezőt, csak azon feltét alatt volna hajlandó elfogadni, ha azon vitatkozások csak magyar nyelven tartathatnának meg.2)

így őrző meg az iskola magyar jellegét és így volt méltó azon elnevezésre (magyar iskola), melyet, homlokán visel, és így méltán nevezhető ennek tagjait a „legnagyobb“ is azokhoz több ízben intézett soraiban3) „honfitárs a le- és szeretett h a z a f i a k“-n ak.

') „Mily tudósításra élénk vita lön, azt vitatván többen, hogy az elnöknek ezen telte, mis/erént a levelet anélkiil, begy helybenhagyás- s megegyezésnek megnyerendésft végeit iskolát vagy biztosságot hitt volna össze, saját hatalmából elküldeni merészkellék, jogbitoilás.“ !.. évk ISI'J. fobv. 31-én XVII r. gy. ; 27-én XVIII. r. gy.

“) I,. évk. ISI7. á.|»r. fj-éii III. ik. gy.

*) V. ö. Függ. 1. Fej. H. XI,IX. és 1,1. sz.

— 115 —

8*