Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818
03 Ivánulszy Mátyás, besztercei növendókpap. felszólalása sújtó vád volt az egyes bírálók hanyagsága és föliiletessége ellen, kik a bírálatra kapott dolgozatokat oly felületesen tekintek át, bogy már sem azok tartalmára, sem nyelvezetére nem fordítottak elég figyelmet. Ezen baj elhárítása és a bizottság könnyebb, működése tekintetéből az iskola elhatározó, hogy minden munkát annak rendszerént történt megbirálása után két, az elnök által megbízandó bizottsági tag, ha fordítás, az eredetivel is összevetve, — szorgalmasan olvasson át, a javítást a szükség követelményei szerént megtegye és a bizottságban annak nyelve- és korszerüsége- vagy korszerűtlenségéről véleményt adjon. De még ezen intézkedések sem biztosítók a kritika helyes irányát. Ez ugyanis a folytonos ingadozások között eddig el nem találhatta azon ösvényt, melyen haladnia kellett volna. A visszaélések sem maradtak el. Volt eset, midőn a bíráló és a szerző között ennek hibáira vonatkozólag bizonyos megegyezések jöttek létre;1) ez által a kritika szigora lazult, tekintélye csökkent és célja épen nem vala elérhető. Ily körülmények között a kritikától üdvös eredményeket nem lehetett volna várni; hacsak a bekövetkező mozgalmak reményt nem nyújtanak, hogy a bajon segítve lesz. Ihdgár József panasza (lS44-ben) nem hangzott el pusztán; ü kikelt az eddig adott föliiletes, felszeg, az iskola céljának legkevéshhé megfelelő bírálatok ellen és mennél szabatosaid) és szigorúbb bírálatot sürgetett. Hanem o felszólalás csak annyiban mondható üdvösnek, hogy a kritika ten'm egy időre élőnkebb mozgalmakat idézett elő; jelentékenyebb hatást pedig nem eredményezett. ') „Kzon alkalommal figyelmeztette a bírálókat elnökünk ama visszaélésre, mely már majd két év óta ludiarapódzott iskolánkba, hogy t. i. a bírálat előtt a dolgozó és bíráló a legfontosb s legnehezebb helyében előforduló hibákon megegyezik, a mi részint ismét hibának veszélyével van összekapcsolva, részint pedig megfosztaniuk azon nyereségtől, mely a nehezebb helyek helyes kifejezésének megtanulásából reánk luiromnlna “ L. évk. 184‘J. jan. 30-án XI. r. gy.
