Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
II. A világi fejedelem és a szentszék
76 hogy a világi méltóságtól való megfosztás, — amint ez Konstanc- ban bizonyos vétségekre nézve általánosságban kimondatott, — csak az egyház és római-német császárság hűbéreseire szorítkozott. Legtöbb határozat szavai semminemű kivételt sem engednek, és, ha Bossuet 8) szerént a harmadik és negyedik lateráni zsinat szavai minden hűbérre vonatkoznak, akkor a konstancin és bázeli zsinatok szavai még kevésbbé szoríthatók meg. 6) Magok a tények is határozottan ellenmondanak annak. Midőn a konstanci zsinat befejezte után Armagnac János gróf még azontúl is Benedek ellenpápához ragaszkodott, Y. Márton a zsinati határozatok értelmében öt grófi rangja7) elvesztésének föltétele alatt magához hivatta. Habár jól tudták a zsinati atyák, hogy Zsigmond királyt azért, mert a zsinaton zavart idézett elő, vagy két havi fogságra nem Ítélhetnék, hanem rá nézve csakis egyházi büntetésnek volna helye; azért mégis a császári és királyi hatalom tulajdonosai (d) alatt csupán a helyettesítő hivatalnokokat ép oly kevéssé értették, mint bibornokság, érsekség, és püspökség tulajdonosai alatt a birnokok, érsekek és püspökök szolgáit ; mindenesetre bárgyú vélemény volna az, mely az egyházról semmiféle hatalmat sem tételezne föl, mely szerént az bármily állású keresztényekre világi büntetéseket is szabhat ; ha pedig ilyet föltételez : akkor a határozat egészen helyén van, még akkor is, ha a két havi börtön nem in individuo a római király és a jövendőbeli császárra határoztatott.8) VIII. Bonifác rendelete (constitutio) nem nevezte meg részletesen és határozottan a királyi és császári méltóság tulajdonosait; a konstanci zsinat, — mint Bossuet mondja,9) — 6) Bossuet 1. c. c. 4. p. 342. 6) Bianchi 1. c. n. 4. b. p. 163—165. 7) „secundum tenorem decreti et sententiae generalis Concilii Const., qua reus declarandus fuerat ac privandus comitatu Armeuiacensi et Ruthensi ac omnium aliarum terrarum et dominiorum suorum“, Mansi not. II. in Nat. Alex. !. c. p. 303, ki hozzá teszi : Hic non agitur de feudis imperialibus vel ecclesiasticis, quae elusio est P. Alexandri, sermo est de sententia Concilii executioni mandanda. Quid hic reponet P. Alexander? A föllépés contra dominos temporales ac populos, qui illos (a Pisában letett pápákat) fovere ac sustinere voluerint már előbb is tervezve volt. Döllinger Beiträge II. 302. 1. 8) Roncaglia 1. c. p. 302. 9) 1. c. p. 357: Bonifacii VIII. Const. Felicis .. . adversus eos extenditur, qui imperiali, regali.. . praefulgeant dignitate.
