Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

I. A középkor alapnézletei

60

vagy csak igen csekély jelentőséget tulajdonítván, mint birói bizonyító eszközt szorosabban csak az erősítő esküt vették tekintetbe.3) Lehet“ — úgymond Walter — „a hűség kötelességét eskü által is megerősíteni és akkor ugyanaz áll rá nézve, ami az igazság esküjére nézve. — Ennélfogva a törvényszerűen fogadott eskü nem-teljesítését épúgy kellene büntetni, mint a hamis eskü kimondását, és ez így áll a lelkiismeret dolgában, következőleg az egyház jogban is. A világi hatóságok részéről, minden a lelkiismeret miatt tekintetbe jövő nézet szoros megfontolása mindaz- által oly nagy nehézségbe ütközik, hogy ezt hatáskörükbe nem is foglalhatják, hanem az esküvel erősített Ígéretek érvényességének eldöntése végett egyházi hatóságokhoz kellene fordulniok, és ezek határozatát csak végrehajtaniuk. De mivel ezt nem akarják, újabb időben az igéret-cskünek semmiféle polgári érvényt sem tulajdonítottak és egyszerűen a lelkiismeretre hagyták. Ennek tagadhatatlanul azon előnye van, hogy így az eskünek a vagyon érdekek körébe való vonása meggátoltatik. Mégis mindig következetlenség marad, ha az állam az esküt a magánjog terén mellőzi, a nyilvánjogban pedig, minden lelkiismereti bíróság nélkül az ott előforduló, gyakran igen nehéz lelkiismereti kérdések megoldása végett megtartja. A legfelsőbb törvényszéknél tehát a magán magyarázat lép elő t é r b e, es ez az, ami a politikai esküt oly igen hitelhiányossá tette.“ 4)

38. Nincs alaptalanabb azon állításnál, hogy a pápák kivá- lólag az uralkodók megítélésével s letételével foglalkoztak, és egy ország sem volt biztos önkényükkel szemben. Ellenkezőleg, mindazon fejedelmek nyugodtan és háborítatlanul uralkodhattak, kik jó lelkiismeretre és közvéleményre támaszkodhattak; a trónfosztás esetei semmi esetre sem oly számosak; azok többnyire oly országokban történtek, hol a választási jog volt érvényben ; a pápai fenyítő Ítéletek pedig mind oly fejedelmekre vonatkoznak, kik valóban nagy bűntény részeseinek bizonyultak be, és így jogosak voltak ; ]) azért őket kórtársaik többsége, — amíg tökéle3) V. ö. Walter KR. S. 353 stb. 320. 1. stb.

4) Walter Naturrecht u. Politik §. 106. 103. 1. stb.

‘) De Maistre Du pape L. II. cb. 2. 5. 11. p. 218. 235. 353. Gosselin II. 372 s köv. 1. A protestáns Senkenberg Methodus jurisprudent, addit. IV. de libert. Eccl. Germ. §. 3; Jure affirmari poterit, ire exemplum qui-