Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IX. A világi hatalom eredete s az ugyanez ellen való ellenállási jog

oly szabadon beszélhettek és beszéltek5) előreláthatólag egész máskép szóltak volna, ha a 19-ik században élnek, mint irataik látni engedik? Nem tudják önök, hogy más gondolkodók is, kik nem tartoztak a jezsuitákhoz nem egy vonatkozásban közeledtek ezen tanokhoz, jónak tartották, hogyha ellenállásúi a népek jogát tartják a fejedelmek elé, épugy mint az engedelmesség kötelezettségét a népek elé?15) Nem tudják önök, hogy sokkal több jézustársasági szerző egyenesen a zsarnokgyilkosság megengedettsége ellen harcolt egész elhatározottsággal7) aránylagosan kevesen és ezek is csak nagy óvatossággal és az előbbi időkben védelmezték azt? Röpirátokra8) támaszkodnak még mindig, melyek rég és alapos ismeretekkel megcáfoltattak ? Még mindig e hazugság és hamisítás ugyanazon eszközeivel harcolnak e rend ellen, mint ez a Monita

1853. II. 895 s köv. 1. Merkle kérdi. Miért hallgatja el H. ur ama tényt, hogy épen azon párt volt halálos ellensége a jezsuitáknak, mely nyilván kimondotta, „hogy a világ előbb boldoggá nem lesz, míg az utolsó király az utolsó pap beleiből font kötéllel meg nem fojtatik.“

5) A beszédszabadságáról a spanyol monarchiában v. ö. Balmes u. o. 52 f. II. k. 97 1.

6) Leibnitz Boyneburg bárónak irá : „Ami a nagy, még ön által érintett kérdést illeti a fejedelmek hatalmáról és a nép részétől nekik tartozó enge- delmessegröl, én azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha a fejedelmekben azon meggyőződés élne, hogy ha népek jogosítva vannak nekik ellenállani, a népek pedig ellenkezőleg a szenvedőleges engedelmességre való kötelezettségről lennének meggyőződve. E közben körülbelől Grotius nézetén vagyok és azt hiszem , hogy szabály szerint engedelmeskedni kell, mert a lázadás rosza- sága rendszerént hasonlíthatlanul nagyobb, mint az, ami arra okot ad. Megengedem mégis, ha fejedelem ily tulságra léphet, és az állam jóléte olykép veszélybe juthat, hogy a tűrés kötelessége megszűnik. Mindazonáltal ezen eset igen ritka és a hittudósnak, ki az ezen ürügy alatt való vállalatokat jónak mondja, igen is kell őrizkednie, hogy túl ne lépjen, mert itt túllépő: ek sokkal veszélyesebbek mint valamely mulasztás (Commere, epidola Isibnir selecta specimina ed Feder p. 402).

7) Documents cit p. 85. 86, 1583—1783 vannak, legalább is 54-et sorol el, ezek közölt Maldonat, Tirinus, Cornelius a lapide, Bourdaloue, Hondry, Ballemant.

K) Ide tartozik Arnold jezsuitának Morale pratique-je mellett, mely többnyire a Teatio genuitico-ból, egy Spanyolországban 1655, Rómában tebr. 26-án 5656- elitéit gúnyiratból van merítve, a sok újabból névszerint Gieseier tői (K. G. Ill, II, 628 1. 36 sz.) idézett irat : Extraits des assertions dangereuses et pernicientes que tes soi-difants Jésuites ont dans tons lestemps et

— 466 —