Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
köknek parancsol, császárságokat és királyságokat rendez.10) Evvel legkevésbbé sem akarta a szent a két hatalom egymás mellérendeltségét korlátolni, melyet oly szép szavakban állít elénk11) : „Nem lehetett kedvesebb vagy szeretetreméltóbb módon, sem pedig bensőbb és erősebb kapocscsal egybefüzni egymással a kereszténységet és a pápaságot, és azokat szorosan egymáshoz tartozó egeszszé egyesíteni, mint azáltal, hogy az úr személyében mindkettő egyenlően volt képviselve; minthogy származása sze- rcnt mindkét tekintetben úgy királyunkká, mint papunkká lett. De azonkívül mint a kereszténység feje mind a kettőt oly szorosan egyesítette saját testében, azaz a keresztény népben, hogy az emberiség e neme az apostol által választott népnek, királyi papságnak neveztetik. | Péter I. 2, 9.) Mit tehát Isten összekötött, azt ember föl ne bontsa; mind a kettő egyesüljön a gondolkozásmódban, amint egyesítvék az alapításban ; kölcsönösen ápolják és védjék egymást, kölcsönösen viseljék terheiket“. 12) 23. Kétségkívül nagy és széleskörű vala a középkorban a pápák (és a zsinatok) hatalma; de nem volt az olyan, mintha csak akkor sarjadt volna ki a földből, vagy mintha merész csínnal szerezték volna. „Nem akkor lettek csak a pápák sz. Péter utódaivá, nem akkor nyerték csak a legfelsőbb kötő és oldó hatalmat, nem akkor a legmagasabb tanítói és királyi hivatalt ; hanem csakis akkor tehette sz. Péter a maga utódai iránt az engedelmességet az összes keresztényitek társadalom részéről, mi végett azt neki az Üdvözítő szeretete jutalmául átadta, töltetlenné, mert ez neki Krisztusbanalattvalója maga akart 10) Bernât tanítványának Jenőnek megválasztásakor [ep. 237.] a bibor- n ok ok hoz inán, csodálkozását fejezi ki e szerzetes megválasztása fölött. Ridiculum protecto videtur, pannosum homuncionem assumi ad praesidendum princibus, ad imperandum episcopis, ad regna et imperia disponenda. Ridiculum, an miraculum? Plane unum horum. Non nego, non diffido posse fuisse hoc etiam opus Dei, qui facit mirabilia magna solus. Leroy abbé Bossuethez irt jegyzékében [P. 1. L. III. c. 15. p. 307.] lágyítani igyekszik e szavakat, melyeknek jelentményét Bianchi 1. c. n. 3. hangsúlyozza ; Gosselin II. 239 stb is így magyarázza azokat : a mennyiben a pápa tanácsa és intelme által az anyagi hatalom fölött is rendelkezhetik, annyiban rendelkezhetik a császár- és királyságok fölött is. Bár e kifejezés hyperbolicus is lehet, e magyarázat nyilván mégis igen keveset mond. 11) S. Bern. ep. 244. c. 1. p. 440. 441. ed. Migne. J2) Cf.Bern.de consid. II. 8. Alvar, Pelag. de planctu Ecclesiae. L. I. c. 13,
