Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

194

szárságra nézve végre gondoskodni.14 *) Habsburgi Rudolf 1273-ban meg is választatott, és miután Alfons engedni hajlandónak mutatkozott, 1274. szept. 26-án a pápától Lyonban római királynak ismertetett és a császári korona elfogadására fölszólíttatott. X. Gergely és Rudolf Lausanban 1275. okt. havában személyesen találkoztak, mely alkalommal az utóbbi a szokásos esküt is letette.16) Rudolf (f 1291.) azonban Ottokár ellenkezése és a németországi zavarok miatt soha sem juthatott Rómába. Rudolf király és III. Miklós pápa alatt 1279-ben sok birodalmi herceg határozottan a római egyház kiváló szeretetének jeléül ismerte el, hogy királyuk választásánál egyszersmind a leendő császárt választék.16) A pápa jognézletét még az úgynevezett Sachsen- és Schwabenspiegel is méltányolják.17) Az utóbbi szerént a császár éljen hatalmával, hogy a pápának tartozó engedelmességet biztosítsa, és szükség esetén számkivetéssel is büntethet. A németek választják a római királyt, ki székhelyet Aachenben foglal ; ha pedig a pápa felkente, akkor a császári telhatalmát és a császári nevet bírja ; a fejedelmek elmebeteget, bélpoklost egyházi átok alatt levőt, számüzöttet vagy eretneket nem választhatnak. A császárt csak a pápa közösítheti ki és pedig az igaz hitben való kétség, jogszerénti nejének elűzése és az egyház-, valamint a szent helyek bántalmazása miatt. A pápára vonatkoznak Jer. 1, 10. szavai: „Lásd, én téged népek és országok fölé helyeztelek,“ stb. Ugyanezen jognézletek kevés módosítással más szerzőknél is érvényre emelkednek.

14) Boehmer Fontes II. p. 112. Cf. Ricord. Malasp. Hist. Flor. c. 198.

Villani Chron. L. VII. c. 43. Naucler. Gén. c. 43.

16) Raynald. a. 1274. n 7. 12. 51. 54.; a. 1275. n. 37. seq.

16) Pertz M. G. Hist. IV. 421. : Complectens ab olim sibi Romana mater ecclesia quadam quasi germana charitate Germaniam, illam eo terrenae dignitatis nomine decoravit, quod est super omne nomen temporaliter tantum praesidentium super terram, plantans in ea principes tamquam arbores praeelectas et rigans illas gratia singulari, illud eis dedit incrementum mirandi potentia, ut ipsius ecclesiae auctoritate suffulti, velut germen electum per ipsorum electionem, illum, qui frena Romani teneret Imperii, germinaret.

") V. ö. Senkenbergnek a sváb tükörhöz írt előszavának 20. §-át.

Eichhorn Deutsche R. und Rechts-Gesch. II. k., Gosselin II. 323. és köv. 1. ; 1. e helyeket Friedbergnél : 29. 1. 5. sz. 87. 1. 1. sz.