Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

192

győzelme után a pápával Lyonban (1251. ápril. 10.) találkozván Németországban némi előnyt biztosított magának. Vilmos, ki iránt a német fejedelmek Konrád halála után (1254.) is igen határozatlan magaviseletét tanúsítottak. 1250. jan. 28-án meghalt. A fejedelmek ismét két részre oszlottak. A két választott közöl Cornwallis Richard, angol herceg, csak rövid időre, casti liai X. Alfons pedig solia sem jött Németországba; a birodalmi fejedelmek majd mind megvesztegethetők, önzők és ingatagok voltak.3) Némelyek ismét a gyermek Ivonradint akarták megválasztani, mit a római szék határozottan ellenzett, minthogy a Hohenstau- fok az egyház ellenségei és ennek sértegetni lévén az egyház védnökségével meg nem tiszteltethetnek.4) IV. Sándor mindkét választott kérésére a vitában forgó választásra nézve semmi határozatot sem hozott,5) melynek utódai alatt még többszörös megvitatás alá kellett esnie. Az 1261-ben megválasztott IV. Orbán pápa a IV. Ottó- és Fülöp-féle kettős választás alkalmával III. Incétől követett alapelvekhez tartotta magát.5) Midőn a német korona és ezzel a császárságnak két követelője közt határozni akart, castiliai Alfonsot, nemkülönben Richard angol herceget (1263-tól fogva mindketten választott római király cimmel birtak,) jogérveik előterjesztésére szólította föl, kezdetben heves ellenmondásra talált.7) A meghívásnak mindkét fél engedett; mégis olyképen, hogy jogigényüket, elvitázhatatlannak tekintvén csak megerősítést és megkoronáztatást kértek. Orbán joggal utasította vissza mindkét kérelmet. Mindenekelőtt választott bírónak kellett őt elismerni, hogy határozatának síikére legyen. 1263-ban Alfons tette először ezen lépést, azután Richard követei is. A pápa azonnal békés kiegyenlítést vett célba a pártok közt; szükség esetére pedig a határozati jogot föntartá magának.8) Richard azon esetre,

Hogy IV. Ince 1250. év karácsonyán végbe ment rohamnak részese lett volna, sehol sincs bebizonyítva ; ő csak Konrád ellen nyilatkozott, ki úgy látszik atyját nagyon is példányképének vette.

3) Hefele VI. 10. s. k. 1.

4) Alex. IV. Const. 7. Firma 1256. jul. a mainzi érsekhez 1. p. t.

6) Raynald. a. 1257. n. 8. ; 1263. n. 40. 41. 43.

6) Hefele VI. 15. 1.

’) V. ö. Bianehi t. II. L, VI. p. 8. n. 3. p. 555. seq.

8) Hefele, 16. s köv. 1.