Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

189

és Frigyes közti viszály elsimítása. Frigyes is fölhivatott személyes megjelenésre vagy teljhatalmú követ (által való képvisel- tetésre.8) Csak újabb sükertelen alkudozások és uj halogatás után9) ment IV. Ince Lyonba határozathozatal végett. Huber ur azonban minderről hallgat (29. 1.) és csakis ennyit mond : „IV- Ince legott előterjesztő a lyoni zsinaton a kiközösítés és letételre vonatkozó határozatot.“

25. A Frigyest terhelő vétségek, melyeket védője suessai Tádé el nem vitathatott, majdnem ugyanazok voltak, melyek az az imperiumban, IV. Ottó elődje alatt nagy károkat okoztak;1) t. i. 1) többszörös esküszegés, 2) különösen az elfogott főpapokon elkövetett szentségtörések, 3) hitetlenség, saracén nőkkel és saracénokkal való érintkezés, 4) zsarnoki uralma Siciliában karöltve a hűbérkötelem megszegésével, a hübéradó visszatartásával, az alattvalóknak harcra való kényszerítésével a legfőbb liűbér- urak ellen. Gaztettei felülmúlták még Ottóéit is, kinek letételét Frigyes mindig jogszerűnek ismerte el; hasonlóképen jogszerűnek ismerte Frigyes letételét későbben habsburgi Rudolf*) is, miután ő csak a pápai kiközösítési és letáteli határozat előtt adott kiváltságait hagyta jóvá3).

26. A pápa a császárnak minden ajánlatai, mint a görög birodalomnak a római egyház iránti engedelmessségre való szorítását (mire azonban Frigyesnek nem volt elég hatalma, és mely ügyben soha, legkevesebbet sem tett,) uj keresztes had szervezését, (de e tekintetben is a kereszténység súlyos veszteségeinek dacára tizenhat év semmitsem lendített,) a mongolok ellen indítandó hadjáratot, kik Németországot pusztították (kiknek megtámadására Frigyes már uralkodói kötelménél fogva is köteleztetek) stb., csak képmutatásnak és csalárd kecsegtetésnek ismervén visszautasította. (30. 1.) Ezen suessai Tádé által fitogtatott Ígéretek csak akkor tehettek volna némi benyomást, ha Frigyes az annak előtte Rómában kötött békét csak némileg is szem előtt

8) Mansi XXIII. 608. seq. Rayn. a 1245. n. 1.

9) Bréh. VI. 222. 282. Hefele V. 972. 988. stb. 1.

*) Bichard, a S. Germ. Chron. Murat. R. It. Ser VII. 989.

2) c. 2. Ad Apostolicae II. 14. de sent, et re híd. in 6. Mansi 1. c. p. 613. s) Böhmer Reg. Imp. II. 54. 1.