Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IV. A pápák és a német-római császárok
179 a legyozötteket ; a pápát minden alkalommal gyalázta és az egyház ellen gyakorolt erőszakát csak fokozta.15) A pápa fölötte fájlalta, hogy hivatalnokai 1236-ban Siciliában a tunisi király egyik unokaöcscsét, ki a domonkosoktól megtéríttetvén, a kereszténység fölvétele végett Rómába utazott, feltartóztatták és fogságba helyezték ; Frigyes pedig nem akarta szabad lábra állítani azon ürügy alatt, hogy az elvakított fejedelem nagybátyja engedélye nélkül a keresztséget föl nem veheti.16) Ezen panaszokhoz még sok egyéb járult : a san-germanói békének nem tisztelése, a rómaiak izgatása a pápa ellen, több főpap iránt tanúsított méltatlan eljárása és azok száműzetése, a papok kegyetlen kivégeztetése, a megürült püspöki székek betöltésének megakadályozása, a keresztény egyházaknak saracénok által való szétrombolása, keleten a keresztény hatalom terjesztésére kifejtett törekvések meghiúsítása, Sardinia szigetének, mely Frigyes elismerése szerént is a pápához tartozott, átengedése törvénytelen fia, Enzio javára,17) kicsapongó élete, az eretnekség és hitetlenség alapos gyanúja.18) Az utóbbit illetőleg a pápa még különös vizsgálati jogot tartott fon magának. Frigyes, nem különben a neki hódoló irók tagadták a hitetlenséget;19) azonban a gyanút, melyet egész magaviseleté is megerősített, soha sem háríthatta el magáról. Ezenkívül III. Henrik angol királytól a pápához követségbe küldött Saracenius Pétert elfogatta és a Pro venceba küldött palaesti- nai bibornok-püspöknek a területén való átkelhetést megtagadta.20) len zsarnoknak bizonyult, mig a milánóiak alázatjoggal megérdemelték, hogy felemeltessenek és megerősödjenek. ,B) Briscbar 398—407. 1. Hefele V. 892. 1. sat. l6) Raynald a. 1236. n. 22. seq. *’) Raynald a. 1238. n. 68. »") Frigyestől sokféle nyilatkozat maradt ránk, melyek tekintettel a császár kétkedő irányára épen nem okoznak feltűnést. Ha a három csalóról irt könyv nem is Frigyes müve, kétséget nem szenved, hogy ily értelemben szokott beszélni. Nemcsak IX. Gergely [V. ö. Mansi XXIII. 79. seq.] és életrajza, hanem a Chron. Augustan, a. 1245. ed. Freher t. I., a Compilatio chronol. ap. Pistor. Ser. G. I. p. 1102. a. 1249. ugyanazt tartalmazzák, szintúgy a Hist. Langrav. Thuring. c. 50. ib. p. 1327. stb. 19) Petrus de Yineis Lib. I. ep. 31. Megfogható, hogy Frigyesnek hitetlen ségét kortársai előtt tagadnia kellett. Döllinger Kirche und Kirchen. 52. 1. 20) Rayn. a. 1239. u. 6. Bréholles V. 271. seq. 12 *
