Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IV. A pápák és a német-római császárok
175 kerülhette volna.“1) Frigyes e tettében egyrészt a pápának oly igazolása rejlik, milyen ellenség részéről fényesebb alig képzelhető, másrészt a kortársait félre nem ismerő uralkodónak eme szavai által már előre is hihetetlenné válik, hogy „a pápa eljárása általános szörnyűködést támasztott.“ De kik elvül állítják fel, hogy „Gergely a Hohenstaufok ellen irtó háborút viselt,“ (H. 27. 1.) legkevésbbé sem törődnek avval, hogy a pápa válaszait mellőzvén, valamint egyéb forrásokat háttérbe szorítván, csak Frigyes szavait és híveinek bizonyságtételeit méltatják figyelemre. A németek II. Frigyest, ki többnyire Olaszországban tartózkodott, nem ismerték oly jól, mint az olaszok. A német püspököket főképen az által nyerte meg, hogy nekik birodalmi jogokat adott, mi által későbbi független hatalmiságuknak nagy előny lön biztosítva,2) a birodalmi egység meglazult, a trón fényéből vesztett. Igen sok német egyedül Frigyes leveleit ismerte el forrásoknak, melyek szerént az Olaszországban és Palaesti- uában történteket megítélték ; mint például az ausperg: prépost, kit másokhoz hasonlag Frigyes bőkezűsége hódított meg. Ez, valamint mások is távolról sem ismerték az elősorolt eseményeket 3). Frigyesnek ezen jobbára Yineis Péter (kit ő későbben sanyarú börtönre juttatott,) által nevében szerkesztett leveleivel nizonyítgatják egyszersmind annak „őszinteségét“ ; holott ezeket nemcsak más bizonyítékok cáfolják meg, hanem Frigyes saját tényei is meghazudtolják ; sőt azok tartalma sem egyéb igaztalanság-, képmutatás- és ellenmondási egyvelegnél. Ő p. adott esküje4) dacára is a német és siciliai korona egyesítését keresztül vitte. Midőn Sicilia királyává emelt fiát Henriket 1220-ban Németországban is megválasztatta, mindent az általa megvesztegetett fejedelmekre5) hárított és a két ország elkülöníté- *) *) A német reDd Frigyes részére tevékeny nagymesterének levele, ki akkor annak olasz beszédjét lefordította, Brèhollcsnél III. p. 100. Y. ö. He- fele V. 862. 2) Bőhmer Beg. Imp. p. 238. n. 237. Ilefele V. 880. 8) Egészen elütök gyakran pármai Salimbene (1212—1287-iki krónika) tudósításai, valamint az igen gibellin érzelmű san-germanói Richárd értesítései. (Potthast Bibi. hist, medii aevi. Béről. 1862. p. 512.) 4) Huillard-Bèholtes I. 469. seq. b) Ugyanott 803. 1.
