Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

162

simítására ; azonban már előre elárulta szándékát, mert az ellenpápát még mindig római püspöknek, a jogszerüleg választott Sándort pedig csak Roland bibornoknak nevezte. III. Sándor igazságos ügyét ily, egészben Frigyestől függő gyülekezet Ítéletére nem bízhatta ; ez határozott is Frigyes akarata szerént az ellenpápa javara, a) kit a császár a gyűrűvel és a pápai ékítménynyel fel is ruházott2 3) (1160. febr.). Midőn Sándor az egyházi szellemű salzburgi érseket a szakadással szemben erélyes ellenállásra serkente, egyszersmind heves panaszra fakadt Frigyesnek a pápai államban elkövetett zsarnoki eljárása, a Rómából visszatérő főpapok jogellenes bebörtönzése, az irányában (még midőn követ volt) Besançonban tanúsított csúfos bánásmód, a szakadár Octavián és bitorlásának már régebben gyakorlott pártfogása, valamint páviai zsinatjának részrehajló határozata fölött4) ; ő azonban ezután is minden fáradságát oda fordította, hogy a hatalmas uralkodót más érzületre bírja, 5 6) ha mindjárt egyházi átokkal kellett is öt sújtania a páviai gyűlés után és alattvalóit az ő iránta, mint a szakadás tulajdonképeni létesítője és az egyház pusztítója e) iránt való engedelmesség kötelme alól föloldoznia. 7) Sándor a császár trónvesztességét közvetlenül nem mondotta ki ;8) még mindig remélte az egyházzal való kiengesztelődését. Ámbár Frigyes tartományainak kivételével, hol mindamellett Sándornak szintén eltökélt szószólói akadtak, az összes kereszténység mindinkább Sándor védelmére kelt : Frigyes mégis ápolá a szakadást,

2) Hefele Cone. V. 509. stb. 1.

8) Alex. III. ep. 19 [Migiie 1. c. p. 90. Jatté n. 7146. p. 681.J

4) ep. 20. p. 91. seq. JVligne. J. n. 7147.

5) ep. 3. p. 73.; ep. 20. p. 90. ; ep. 30. p. 101.; ep. 97. p. 169. seq. az ep. 62 p. 133. J. n. 7188. p. 685. ezeket mondja : Quod si omnipotens Deus ei inspiraverit, quod ad sinum matris vellet Ecclesiae redire, nihil temporkle nobis contingere posset in saeculo, quod acceptius et gratius haberemus.

6) Joh. Saresb. ep. 185. p. 194.

7) Card. Aragon, in vita Alex. p, 451. J. p. 681. Joh. Saresb. ep. 218. p. 242. : Vicarius Petri a Domino constitutus super gentes et regna Italos et omnes, qui ei ex causa imperii et regui religione jurisiurandi tenebantur astricti, a fidelitate ejus absolvit.

8) Bossuet. 1. c. c. 19. p. 314. Az Ítéletből trónvesztettségét mégis következtették. Joh. Salisb. ep. 218. p. 242. : Abstulit etiam regiam dignitatem ipsumque anathemate condemnavit.