Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IV. A pápák és a német-római császárok
158 pélyes ténynek ismerték el, mely a legfőbb világi hatalmat és a kereszténységben a véduraságot kölcsönözte. Az eljárási mód eléggé bizonyítja, mennyire voltak tekintettel ez ügyben a származás és a történelmi jogokra. Midőn I. Frigyes Hadriáu pápának a kengyeltartással a szokásos tiszteletet megadni nem akarta, az öregebb birodalmi hercegeknek, kik Lothárral II. Incéhez jöttek, bizonyságtétele- régi okmányok- és vizsgálat után kénytelen volt ezen szokáshoz alkalmazkodni,11) amint azt ezután (1160.) ellenpápája Octaviánnal szemben is megtette.12) 7. Azonban I. Frigyes, a mint nem akarta az uralmi császárságot a római nép kegyéből, ép oly kevéssé akarta azt a pápa — és egyháznak alárendelten, mint ezt N. Károly óta a vallásos felfogás képzelte. Nagyratörő szellemének és a római jog, mint ezt neki a bolognai jogtudósok akkoriban a ronkali mezőkön tartott (1158.) birodalmi gyűlésen előterjesztették, eszméinek befolyása alatt, keleten, hová nagybátyját III. Kourádot követte, a byzanti császár és a saracén szultán föltétien hatalmával megismerkedvén Justinián példájára független önúr akart lenni és mindent korlátlan uralmának alávetni, a pápaságot, a fejedelmeket a városokat, mindenekelőtt Itália virágzó városait. Legnagyobb gyönyörűségét ezen tételekben lelte : „Ego quidem mundi Dominus“ és : „Quod principi placuit, legis habet vigorem.“1) Magasröptű világuralmi törekvései az akkoriban ott jelenlevő Salisbury János angol tudósnak bizonysága szerént követei által már III. Jenő alatt napfényre jöttek, hogy ezeknek a pápa is hódolván, szellemi kardjával sújtsa mindazokat, kiket ő anyagi kardjával fog sújtani 2) ; egészen úgy, mint később Napoleon VII. Piustól követelte : Azt akarom, hogy az én ellenségeim az önéi is legyenek. 3) Frigyes átlátta a keresztény német császárságnak egész történelmi kifejlődését, és korát az ó-római császárok álláspont“) Card, de Arag. in vita Hadr. Anon. Yat ap. Baron, a. 1155. Tho- massin. P. II. L. III. c. 65. n. 4. seq. 12) Ep. Cone. Papiens. Pertz Leg. II. 126. Chron. Vine. Prag. ap. Dobner Mon. hist. Boh. I. 68. Jatté p. 828. *) L. 9. stb. XIV. 2; L. 1. stb. I. 4. Radev. 1. c. II. 4. ») Job. Sar. ep. 59. [Migne P. lat. CXCIX. p. 39.] 8) 1806. febr. 13-ki irata Artaud Hist, de Pie VII. t. II. chap. 11. p. 131.-134.
