Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

151

tartományai átadásánál semmi jogot sem akartak magoknak a hódítás címe alatt Péter székére fentartani. Ok, a részben ajándékba adott, részben visszaállított tartományokat örök időkre szándékoztak Péter székének hagyományozni. Úgy szintén minden okmány szerént bizonyos, miszerént Károly császárságának tulaj- donképeni korszaka (epocha) csak a 800. év dec. 25-ödikei koronázással kezdődik. Egy történetiró sem tiszteli öt meg ez idő előtt a császári címmel ; ő maga sem tulajdonította azt azelőtt magának, és ez időponttól számítvák minden későbbi okmányban császárságának évei. 0 800-ban Rómába indult, nem annak meghódítására, hanem III. Leo kérelmének engedve mint a sz. szék védura, a lázongóknak, kik ezt gaz módra megtámadták, megíe- nyítésére. Nem Róma és Itália meghódítása volt az, minek csá szári címét köszöné.2)

3. Nem csak a régi évkönyvirók viszik vissza a nyugat- római császárság felujulását a pápa- és az ő egyházi tanácsadóinak eltökélésére P) hanem a karolingi uralkodóház első császárai magok is elismerték ezt; névszerént II. Lajos macedoni Vazulhoz irt levelében kétségbe vonhatatlannak tartja, hogy a nyugati birodalom császári méltósága a pápa felkenése és felszentelése folytán adatik.2) Annyi bizonyos, hogy a pápának, midőn Károly királyt az egyház legderekabb védnökévé avatandó császárrá koronázta, nem volt szándékában rá örökölhető méltóságot ruházni, sem a jövőre nézve választói jogáról lemondani, hogy az egyháznak adandó alkalommal hatalmas védőt szemelhessen ki. Semmiféle történeti bizonyíték sem támogatja eme feltevést; minden

az ellenkezőről tanúskodik. A 806-odiki3) diedenholi osztozkodási

»

2) Gosselin IL V. 311. 312. 1. V. ö. Schrődl Votum des Katholicismus Freiburg, 1867. 160. s. k. 1.

1) Annal. Lambec. a. 801. : Et quia tunc cessabat a parte Graecorum nomen Imperatoris et femineum imperium apud se habebat, tunc visum es Apostolico Leoni et universis sanctis Patribus, . . . quod ipsum Carolum, regem francorum, Imperatorem nominare, debuissent. V. ö. Annal. Moissiac. h. a. Anschar. Vita S. Willehardi ap. Mabill. Saec. III. O. S. B. P. II. Chron. ïïrs- perg. a. 800. Einhard. Ann. Pertz. Ser. I. 189. Natal. Alex. Saec. IX. Diss. I.

2) Baron, a. 871. n. 50. seq. Pertz V. p. 521. seq. Némely ítészek ezent evél körül sok nehézséget támasztottak ; azonban teljesen elégtelen érvek nyo- lmán. E levél egészen illik az akkori körülményekbe.

3) Pertz Leq. I. 141. Baluz. Capit. I 437.