Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
III. VII. Gergely pápa
146 volt, jóllehet annak kimutatható, külső viszonya kelethez a szerencsével elterjesztett titkos tannak varázsa és sok más tényezők nem hagyhatók figyelmen kivül, és a vallási állapotok sem voltak ugyanazok az egész kereszténységben, mint Francia ország déli és Olaszország éjszaki részein. Nem kell szem elől téveszteni, hogy „a lyoni szegények“ eredetileg, ha mindjárta leg- egyoldalubb felfogásban is, „az evangéliumi egyszerűségre szándékoztak visszatérni, ha mindjárt engedelmetlenségök és makacsságuk folytán csakhamar a szakadárok útjára léptek is át. Nem helytelen, de nem is egészen kimerítő dolog, hogy a nagy koldusrendek nem a „gazdagság és elvilágiasult egyház“, hanem az egyházfőnökök és egyháztagok gazdagsága és elpuhultsága ellen való visszahatásnak tekintendők, mely kezdetben nagy volt, de mindig egyenlő magaslaton állani képes nem volt. De tény az is. hogy amaz, a katholikus hit talaján nyugvó reform mozgalmak a pápa részéről élénk előmozdítás — és oltalomban részesültek, hogy ez az önkénytes szegénységet nagyra becsülte és ajánlotta, hogy első virágzásuk után is a ferenciek, dominicanusok a népoktatásban és a legterhesebb küldetésekben, Afrikában, Örmény- országban, Chinában és Tartariában, valamint Európa északi részeiben valóban magasztos dolgokat műveltek és magoknak a népek erkölcsősíiése körül halhatatlan érdemeket szereztek. A szigorú ferenc-rendüek nem azért ítéltettek szakadároknak, mert ők a sz. Ferenc által behozott szigorú életrendet rendületlenül fentartani akarták, — ezt később a pápai oltalom alatt álló pau- linusok, alcantarinusok és kapucinusok is megkisérlék — hanem azért, mert a pápai határozványok iránt engedetlenek és ábrándozásokba merülve elkülönítő nagyravágyással eltelve voltak és valódi eretnekséget terjesztettek szét. A fraticellek a nagy törzsnek csak gyönge kinövései voltak. Az egyházban való romlottság fölötti egyéb panaszokban, melyek a protestánsok kószapanaszaitól alig különböznek, s melyeket „Janus“ még inkább hangozta- tatott többnyire Eómát léptetik előtérbe, melynek érdekében az egyházi rendet fölforgatták. Azonban kiki jogosan kérdhetné, mily „egyházi rend“ létezett volna Eóma nélkül ? Talán ahhoz hasonló, mely a különböző „pápától elszakadt egyházakban“ fennáll, mint ezt Döllinger ur 1861. eszmedúsan. kifejté. J) Azonban bátran vá‘) Kirche und Kirchen 156. s k. I.
