Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
III. VII. Gergely pápa
117 szivárogtatott belé, minden Ígéretét elfeledteté vele, annyira, hogy Gergely az 1075. év végén keservesen kifakadt a fölött, misze- rént ö a kiközösítettékkel társalog és a római egyháznak levélben fogadott hódolatát tettleg megtagadja ; azonfölül hajlandónak nyilatkozott utóbbi zsinatának határozatait, az annyi visszaéléssel járó világi fölruházványok 'J) eltiltásával lelkiismerete szerént módosítani.3 4) Gergely úgy nyilatkozott, hogy ő békében akar lenni a királylyal, ha ez békében marad Istennel és ismét jóvá teszi az egyház veszdelmére és önvesztének siettetésére elköveti bűnöket*) A pápai meghatalmazottakkal az 1075-iki karácsonkor meg- vetöleg bántak Goslauban ; Henrik a kiátkozottak társaságától nem riadt vissza és az egyezkedést elutasította ; a követek végső meghagyásukkal kényszerültek előlépni, t. i. meghívásukkal a legközelebb Rómában tartandó böjti zsinatra a rábizonyult kihágások igazolása végett, a meg nem jelenés esetére egyszersmind átokkal fenyegetődztek. De mit sem talál Bossuet, amivel a pápa átlépte volna jogkörét.5) Hanem ekkor Henrik az 1076-iki jan. havában a wormsi zsinatát tartotta meg, melyen udvari püspökei a mindaddig elismert pápát haszontalan ürügyök és sokszerii rágalmak között letettnek nyilvánították. 6) Csak e gaztettel, mely az összes egyházat a legnagyobb zavarba vala ejtendő, kezdődött a szerencsétlen harc, mely annyi csapást hozott a birodalomra. 5. Csak most mondotta ki Gergely februári zsinatán, melynek ama letevési Ítéletet elküldeni nem átallották, 110 püspöknek megegyezésével *) IV. Henrikre az átkot és alattvalóinak felolda- tását a hüségi eskü alól, mig ezt kormányzói hatalmának gyakor3) V. ö. Hefele Cone. V. 34—42. 4) L. III. ep. 15. ad Wifred Mediol. p. 446. B) Bossuet 1. c. P. I. L. II. c. 30. p. 241. 6) Bernoldi Chron. [Pertz. VII. 432.] Lambert. Ann a. 1076. p. 241. seq. Paul. Bernried. Vita Greg. c. 6. n. 49. seq. [Migne 1. c. p. 63. seq.] Pertz. Leg. II. p. 44. ') Cunctis, qui convenerant, episcopis id fleri decernentibus — mondja Lambert — omnis illa synodus jure indignata anathema illi conclamat, — úgymond luccai Anselm életirója c. 3, — omnibus acclamantibus definitum est, — igy szól Bernried Pál c, 7. n. 62. p. 74.
