Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
III. VII. Gergely pápa
115 vasztani; egyedül az birta a keresztény erkölcsöt és keresztény jogot mindenfelől megvédeni és kiterjeszteni ; egyedül az tudta megőrizni az egyház számára a neki legszükségesebb tulajdonokat1): az egyetemességet, a szabadságot, a tisztaságot. Mindaz, amit VII. Gergely pápáskodásában lelünk, korábbi időkre utal vissza; a kiállott nagy küzdelemhez minden készen volt, mielőtt ő Péter székébe ült volna, melyben annyi rágalmat kelle eltűrnie, melyek halála után sem szűntek meg és még hét század múltával is nyilvánultak a breviarium körül az ő tisztelete ellen.6) 2. Gergelynek az egyház körűi való szándékai előtt meg- bódolnak ugyan. *) hanem egyúttal szemére vetik, hogy „fejedelmek és népek fölött hatalomra, Krisztus tanával ellenkezőleg 2) mérték felett törekedett, a fölruházványi vitában a hűbéres állam törvényes rendjét megzavarta,3) ugyanabban a számító politika azon jellemvonásait, melyek Krisztus helytartójának nem kedveztek, elvetette, erőszakoskodó buzgalmában igen sok cselfogással élt és hogy, bár német- és Olaszországot hosszú és véres polgárháborúba keverte, (?) 4 5) a harc mégsem vezetett az általa kitűzött célhoz.“ Vizsgáljuk tehát a kutforrások nyomán Gergely nagy harcát ! 3. Már II. Sándor pápa igen komolyan intette meg 1072. IV. Henrik, német királyt, kinek kicsapongásai- és bűneiről hiteles kortársai egyhangúlag nyilatkoznak ; az 1073-iki tavaszszal szentségárus tanácsosait kiátkozta ; őt pedig magát számadásra Kómába idézte meg. A szászok már kijelentették volt, hogy egy, inkább kihágásai-, mintsem neve után hírhedt fejedelmet nem 4) E három tulajdont sürgeti mindenek előtt az istenfélő Gottfried vendomei apát Tract, de ord Episc. [Migne P. lat. CLVII. p. 282] Optisc. VI. (ib. p. 222 ) 5) Dom Guéranger Instit. liturgiques II. 450. seq. [ap. Migne P. lat. t. CXLVIII. p. 233. sequ.) 1) Huber 5. 1. ki itt még is mérsékeltebb „Janurnál“. Valóban Neander és más protestánsok is, amint [Anti-Janus 143. stb. 1.] megmutattam, teljesen elismerték Gergely szándékainak önzetlenségét. 2) Erre nézve megvizsgálandók előbb a bizonyítékok. s) De hát olyasmi volt-e az a hűbéres állam, mint valami Noli me tangere, miszerént még csak életóltalmi helyzetben sem, a minőben volt VII. Gergely is Pichler szerént [Gesell. der kirchl. Trennung I. 223. 1.], volt szabad azt „megzavarni“ ? 4) Itt újra fölmerül a vén Jánus [124. 1.] egészen. 8*
