Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

II. A világi fejedelem és a szentszék

105

nak fivére és utóda, János, az ö hozományát elvonta tőle. 5 6) Ez pedig 1204. igy irt az angol püspökökhöz: „Ha a hiró, ki sem Istent nem félt, sem embert nem becsült, a panaszkodó özvegy sürgetésére igazságot adott neki ellenfele előtt, mennyivel kevés bbé szabad az özvegy kiáltása elöl elfordulnunk, ha érdemetlenül is, annak helyét töltjük be a földön, ki személyválogatás nélkül igazságot osztogat mindazoknak, kik méltatlanságot szenvednek, és a próféták szavai szerént az elnyomottakat segíteni és az özvegyeket védeni parancsolja ? De, Isten, a szivek és vesék vizsgálója látja lelkünket, bármennyire szeretjük is édes fiunkként a fölséges János, angol királyt, még sem szabad az igazság rovására neki megbocsátanunk, minthogy ezt minden tekintet nélkül kegy- vagy félelemre, senkitől sem tagadhatjuk meg és minthogy evvel szolgaságunk hivatásánál fogva tudósnak — nem tudósnak tartozunk. Mert azt hinnők, hogy az által a királyi fölséget inkább csak megsértjük, ha ezt némileg kimélnők, mintsem, hogy kedveskedünk neki; sőt így tetszenék, mintha az által alkalmat nyújtanánk üdve meggátlására, melyre öt mégis csak minden esetre serkenteni és inteni tartozunk.“ t;)

21. Főleg azon fejedelmek, kik a keresztes hadjáratokban ') részt vettek, voltak az apostoli szék különös oltalma alatt, és ^ erőszak ellen annál keresték erős védvöket. Midőn a konstatiná- polyi latin császár, Balduin, a bolgároktól elfogatott, ennek fivére Henrik III. Incétől, mint egyedüli menedéktől kért segélyt. a) Midőn Waldemar dán király Finnország megtérítésére ind ult, ugyanazon pápa volt hivatva annak birodalmát a németek betörései el5) III. Ince Li. VI. ep. 194. p. 220; I/. VII. ep. 108. p. 470.

6) L. VII. ep. 168.

') Mennyire fölvillanyozták azok a keresztény világot, mutatja a többi között Petr. Bles. ep. 219. p. 508, mely szerént a siciliai király a sz. földről jövő rósz hirek vételénél „statim se cilicio induit et per quatuor dies plangens et a facie hominum se abscondens illi terrae succurrere pro posse suo anxie et constanti devotione promisit“ a bibornokok pedig lemondottak minden külső fényről, buzgó kereszthadjárati beszédekre, hét éves istenbékének hirdetésére sat. vállalkoztak.

2) Innoc. III. L. VIII. ep. 131. [Migne t, CCXV. p. 709]: summum et praecipuum, imo unicum spei nostrae refugium et fundamentum, qui solus prae tiliis hominum et principibus et regibus in quantalibet potestate constitutis nobis potestis succurrere.