Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
II. A világi fejedelem és a szentszék
93 mi Franciaország valamennyi püspökével közölve lön. *) Ezek közól többen engedélyt kértek, hogy a határozat véghezvitelét elhalaszthassák ; hanem III. Ince e törekvést visszautasította és igy Hugón, az auxerre-i püspökön kivül mindnyájan meghajoltak. A hirály dühöngött a kötelességhű papság ellen, több főpapot üldözőbe vett, sőt kiüldözött és a legnagyobb elkeseredésbe jött. Megirigyelte, Saladin sorsát, mivel ennek pápája nem volt. Azonban a pápa nyugodt szilárdsága, a püspököknek, sőt még rheimsi Vilmosnak (a király nagybátyjának), ki azelőtt oly engedékeny volt, elszánt föllépte, a pápa további lépésétől való félelem kényszerítők őt az alkudozások folytatására és annak Ígéretére, hogy meghódol. 2) Ince tehát Octavián, ostiai bibornok-püspüköt, a király rokonát küldte ki követül, hogy a tilalmat függeszsze föl, ha Fü- löp Ágost az üldözött papokat kármentesíti, ágyasát elbocsátja és Ingeburgét ismét törvényes nejének ismeri; ha pedig mindez a régi kerékvágásba kerül vissza, akkor, a király kivánata szerint házasságának érvényessége vétessék vizsgálat alá. Az elbocsátott királynénak tudtára adta, mit tőn ügyében, és intette, hogy imáit folytassa.3) Dániában levő fivérét arra szólította, hogy derék tanukat és szószólókat küldjön, minthogy a francia püspököktől előbb kimondott házassági elválás csupán ob ordinem iuris non servatum scmmisíttetett meg.4) Az ostiai bibornokot Franciaországban tiszteletteljesen fogadták. 5) A püspökök tanakodtak vele ; a király eléje jött és a kibékülésre késznek vallotta magát/’) A megkárosított papoknak kárpótlást nyújtott és megígérte, hogy Ágnest többé látni sem akarja, míg Ingeburge ügye el nem dől, valamint hogy ez utóbbit királynénak tekintendi. Erre szept. 7. a tilalom újra fölfüggesztetett. De a király a rokonság miatt Ingeburgétől való elválást várt és uj pert követelt, melyet a követ rendeletére 6 hó, 6 hét és 6 nap múlva a soissons-i gyűlésen meg kelett inJ) Mansi XXII. 707. seq. Gesta Innoe. n. 51. 52. p. XCV1I. seq. 1 lefele 705. 1. *) Hefele 706. 1. 8) Innoc. L. III. ep. 11. p. 881—883. *) ib. ep. 12. p. 883. 884. 6) Dicséretét Odo párisi, és Ni velő, soissons-i püspökök beszélik el a pápához intézett leveleikben. Innoc. L. III. ep. 13, 14. p. 884—887. “) A követnek a pápához küldött értesítése L. III. ep. 15. p. 887. seq.
