Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
74 igenlő válaszra s pajzsa előmutatására felkiált : ,,Ó akkor e nap dicsőségem tetőpontja. Én Thebét diadallal, a büszke Spártát mindenkorra megalázva és Göröghont a szolgaság jármából kiszabadítva hagyom el. Gyermekeim nincsenek, de van két leányom : Leuktra és Mantinea, kik nevemet soha sem feledendik el.“ Erre sebéből a lándzsát kihúzván, megírnia, *) így lakolt Spárta folytonos vereségekkel, igazságtalan háborúk által zaklatott szövetségesein elkövetett erőszakoskodásaiért ; igy fordult el a kegyes szerencse azoktól, kik fölfuvalkodottságuknak határt szabni nem tudtak. 2) E győzelmek fölmentették ugyan Görögországot a zsarnokságtól, de a belháborúk által fölemésztett erejét mégsem adhatták vissza, sem Kisázsiábau birt jelentékeny telepitvé- nyeit, melyeket, hogy saját fiait annál jobban zaklathassa, Perzsiának engede át a kapott segély fejében, sem pedig becsületét, melyet a perzsa helytartók pártfogásáért lábaik elé tön. Nem állíthaták továbbá vissza ősi erényét, miután a folytonosan nyilvános helyeken dologtalanul csavargó polgárok renyhesége, a mértékletességet szem elől tévesztő túlzott tobzódás, az ünnepélyek és játékok iránti szenvedélye csak sietteték a pártok erkölcsrontó müvét. 3) Mindazon szabad államok, melyekben mint Athénben a szakácsok polgári jogokat és szabadalmakat nyernek, melyekért egykoron királyok vetélkedtek, vajmi könnyen macedónok zsákmányává lesznek. Azon államokat, melyeknél pénz- vagy csellel semmire sem megy Fiilöp, erőszakkal keríti hatalmába. E győző, — ki ellen Demosthenes a görögök gyülekezetében hiába hangoztatá fenséges szavait — meghódítván Illíriát, Peóniát és Thraciát, elfoglalja Olinthot, Kefissus partjait és a Fokiak földjét, hol huszonkét várost templomostól lerombol ; itt azon isteni igazságosság, mely rombolási müvét *) Diodor. XIV. k. 87. fej. 2) Diodor XV. k. 1. s 33. fej. s) Jusztin V. k. P fej.