Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
64 resztény hitágazatok a művelt népeknél a görög tudomány és bölcsészet segedelmével terjedtek el. Julián tehát valószínűleg azt hitte, hogy a kereszténységet gyengíti azáltal, ha azt a győzelmet biztositó tudományok és művészetektől megfosztja. Ez igazságtalan, sőt nehány pogány által is roszalt tilalom legnagyobb fájdalmat okozott a keresztény szónokoknak és csak növelé a világi tudományok iránti buzgalmukat , melyektől mint védelmi és győzelmi fegyverektől őket megfosztani akarták. ') A sokáig római iga alatt nyögött, de a kereszténység által újra győzelemre segített s a térítési buzgalomtól lelkesített görög szellem feladatául tűzé ki : megnyerni a világot a kereszténységnek. Egy időben mutatkozik ez a keleti császárság minden pontján; ott tündöklik szülőhonában, Egiptomban, Cirenében, különösen pedig a néhai fényűzése és gazdagsága által annyira elhirhedt ázsiai Görögországban. Athen még a negyedik században is a művészet és tudomány városa. Műemlékekkel és iskolákkal gazdagon ellátva, Európa és Ázsia összes tanuló ifjúságát körébe vonja. Hime- rius és Proherezius, e század2) legkitűnőbb szónoklattanárainak számtalan növendékei közül, két komoly, szelíd ifjú tűnik ki, kik társaik esztelenségeit mellőzve, bámulat tárgyai lőnek, s kik kerülve az élvdús város csalétkeit a keresztény templom- és iskolába vezető utakon kívül egyebet nem ismernek : nevök nazianzi Gergely és barátja Vazul. A tudományok- és ékesszólásban kitűnő ifjakat egész Göröghon emlegeti.3) Nemsokára az önfeláldozás és dicsőség tágas pályája nyílik meg előttök, alkalmok lévén a vértanuk dicsteljes harcaira emlékeztetni, megünnepelni a hit diadalait, kimutatni az egyház isteni voltának érveit és a keresztény hősök rettenthetlen bátorságát dicsőíteni. Szent Vazul komoly, kifejezésteljes, szabatos, a görög nyelv tisztaságának ‘) Villemain, de l’éloquence chrétienne au IV. e siècle. 2) Sokrates, Egyh. tört. IV. könyv, 26. fej. 3) Villemain, de l’éloquence chrétienne.
