Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
sült fordítás hűsége és szépsége ; a kicsinységekre is kiterjedő gond, melyet a király és tanácsa azokban kifejtett, hogy az változást soha ne szenvedjen :l) a rendkívüli és természetfölötti tények ez öszműködése bizonyítja , hogy maga az Úr vezérelte e fordítást céljai elérésére. A görögöket, kiknek nyelve a pogány nyelvek között2) első helyen állott, már azelőtt a kereszténységet leginkább megközelítő platói tan mindenüvé terjesztésére használta föl; elérvén ugyanis Plató az igaz Isten ismeretére, meglelé létokát minden lénynek , meglelé az igazságra fényt derítő világosságot, a forrást, melyből az ember boldogságot meríthet és mivel a legfőbb jót az erényes életbe, a legnagyobb bölcse- séget ez erény szeretetébe helyezé.3) Most, midőn mindinkább közelgett a Messiás kora, a szent könyvek tekintélyét akará a pogányok előtt tiszteletreméltóvá tenni. 4) Azért használta eszközül a görögöket és azok ryelvét, hogy az Iratok szent tanait az általok bejárt nyugaton, valamint a nekik adományozott keleten terjeszsze, és hogy a főbb hitcikkek tovaterjedése által előkészítse a népeket az Üdvözítő eljövetelére, kinek születését és életét nemsokára két evangélista e mindenkitől értett nyelven volt hirdetendő. A további cél, melyet az Úr elérni akart, midőn a görög nyelvet oly bámulatraméltó tökélyre emelé és annak ismeretét és használatát az egész művelt világban meghonosító, mint kimutatók, abban állott, hogy azt az új vallás első és legjelesb tanítói többségének nyelvévé tegye és a keletkezendő egyház védelmére fordítsa. A kereszténység legelőször is a régi Görögország és a római birodalomban terjedvén, hol két elem : a görög nyelv, leányával, a latinnal, volt az irodalmi művelődés tényezője, kezdettől fogva, ha nem is kizárólag, de legtöbbször e két nyelvet használta. „Ebben — mondja az egyházatyák egy hírneves élet') Josephus, Antiq. Jud. XII. k. 2. f.-*) Sz. Ágoston, Isten városa VIII. k. 10. f. 8) U. o. VIII. k. 8, 9, 10 f. 4) U. o. XVIII. k. 42. f.
