Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Római Birodalom
298 történt, hogy a rájok bocsátott Vadak hirtelen megálltak előttök, mintegy kiméletet mutatván sz. testök iránt. Anélkül, hogy csak megérintették volna őket, visszavonultak, sőt elfutottak, mintha valamely láthatatlan kéz űzte volna visz- sza, vagy valamely titkos erő gátolta volna közeledésöket. Egy szent ifjút hoztak a színkörbe ; alig volt húsz éves. A színkör közepén megállva és karjait ég felé emelve imádkozni kezdett. Egy vérszomjas párduc és medve rohannak feléje ; de csakhamar leeresztik fejőket és tátott szájúkat betéve a színkör egyik szögletébe húzódnak vissza. A szent buzgalmú vértanú egy lépést sem hátrált, sem nem rettent meg közeledésökre. Négy más ifjú, kik szintén Jézus Krisztus' tanítványai valának, nem messze tőle várák a halált. Vad bikát bocsátanak a színkörbe, ez azonban a pogányok- nak rohan, feldőli őket és félholtan dobja vissza a homokra. Ezután a vértanúk felé fordúl és fenyegető magatartással rohan feléj ök, mire a nézők egy része halálsápadttá lesz. Nagy meglepetés ökre azonban hirtelen megáll, majd visszavonul ; hasztalanul izgatják az őrök izzó ösztökékkel a támadásra : iszonyatosan bömbölve, szarvait mélyen a homokba fúrja, a legbátrabbakat is félelemre gerjeszti. Lehetetlen lévén azt a vértanúk ellen támadásra bírni, mind az ötöt megfojtották és testűket a tengerbe siilyeszték. Egiptomban a keresztre szegzett keresztények napokig tartó szörnyű kínokat állottak ki. Mások felállított karóhoz kötve várák a kínos éhségtől felmentő jótékony halált. Másokat vérezve hurcoltak a bálványok elé ; azután hithagyók- nak hiresztelték el ; egyedül Isten volt ártatlanságuk tanúja, ki meghallgatá ártatlan szivök sóhaját, melynek legszentebb érzeményeit érék a rágalom ádáz nyilai. Minden nap húsz, hatvan, nyolcvan, sőt száz vértanú is esett áldozatul. Egyetlenegy napon, Írja Özséb, annyit láttam kard és tűz által elveszni, hogy azok egész sereget képezhetnének. Az öldök*) Özséb, Egyh. tört. VIII. k., 7. f. — Dom Ruinart, Üldözés Dioklecián alatt.
