Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Római Birodalom

285

pLDÖZÉS yALERIÁN ALATT. j5z. pŐRINC, AZ EGYHÁZ DIADALA HÍRNÖKÉNEK YÉRTANÚSÁCA. j^Z AFRIKAI EGYHÁZ VÉRTANÚI. pZ ÜLDÖZŐ BÜNHŐDÉSE.

Valérián nem okulva előde erőszakos halálán, se a már eddigi csapásokon, kétszeres dühhel folytatja az üldözést. A papok száműzetése folytán, mely büntetés Gallus alatt is gyakori volt, a legtávolesőbb helyekre is jutnak hitküldérek; a bányarabságra történt elitélés elegyíté a hivőket a pogány rabszolgák ezreivel, kik azok által téríttettek meg : jól tudja ezt Valérián, ezért parancsolja a halálbüntetést.

A hét levita között, kik Róma templomában legközelebb álltak az oltárhoz Lőrinc volt az első ; a szentély kulcsai rá voltak bízva és nagy érdemeiért azon gazdag adományok kiosztójául választatott, melyeket a jámbor hívők a templom előcsarnokában a keresztény gyülekezet szegényebb tagjai számára naponkint letettek. Ezalatt az apostoli széket a szép emlékű és tiszteletreméltó Sixtus foglalá el. Midőn Lőrinc látta, hogy hite miatt elitéit püspökét kivégezni viszik, zokogott : „Hová mégy, mondá neki, kedves atyám, hová mégy fiad nélkül ? Hová sietsz Jézus Krisztus papja szerpapod nélkül ? Te nem szoktad az áldozatot szolgád nélkül bemutatni ; engedd meg tehát, hogy áldozatomat a tieddel egyesíthessem !“ Erre Sixtus Lőrinchez fordulva ezt válaszold : „Nem hagylak el fiain ; azonban az Ég téged nagyobb harcokra tart főn. Minket, öregeket, kiméinek; rád, ki a kor virágában, az ifjúság teljében vagy, fényesb győzelem vár. Három nap múlva követni fogsz.“ Sixtust keresztre feszítők, Lőrinc pedig visszatére foglalkozásához, de csak azért, hogy csakhamar igazolja főpapja jóslatát.

Rómának ez időben igen fösvény és kegyetlen kormányzója vala. Mint dühös urának embertelen szolgája, mint aljas szenvedély hitvány rabja csak az arany felhalmozását