Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Római Birodalom

218

dai egyikének közbenjárását, hogy az egyházat zavaró szakadásoknak véget vessen. *) Ez időtájban utazott sz. Polikárp, sz. János tanítványa és szmirnai püspök Rómába, hogy Ani- cet pápával a húsvéti ünnepek ügyében értekezzék.2) A jeruzsálemi, cesareai, korinthi, mezopotámiai zsinatokon is előfordulván e kérdés, mindannyian alávetik magukat Győző pápa határozatának.3) Midőn Harcion. Möntán, Fortunát s egyéb hitujítók püspökeik által kiközösíttetnek , ügyök felfüggesztése végett azonnal a római püspökhöz folyamodnak.4) „Az eretnekeket — igy ir egy ily alkalommal sz. Ciprián — a hazugság tereli Rómába, mert igazság nem viheti őket oda. Elég bátrak Péter székéhez, a főegyházhoz hajózni, honnét a papi egység származott.“ 5) Sosomen negyedik századbeli történetiró Írja, hogy sz. Athanáz, konstantinápolyi Pál, ancirai Marcel és gazai Asklepas is a pásztorok pásztorához folyamodtak, hogy püspöki székeiket elfoglalhassák. I. Gyula, kire azon időben az egyház gondjai nehezedtek, meghallgatja panaszaikat s őket visszahelyezi. B) Az ősegyház ugyanezen időszakában sz. Vazul, ki elismeri, hogy „Péter az apostolok élére állíttatott“ tanácsolja sz. Athanáz- nak, menne el a római püspökhöz, hogy az erőszak önkénye alatt létesült rimiui zsinat határozatait megsemmisítse. 7)

Fölhozhatnék még az ékesszóló konstantinápolyi érseket, aranyszáju sz. Jánost, amint I. Ince pápához fordul, hogy jogtalanul elhagyni kénytetett székére visszahelyezze ; azonfölül nagy Gergely ama mondatát : „Péternek az elsőséggel együtt az egyetemes egyház fölötti gond jutott osz- *)

*) Sz. Kelemen levele az atyák gyülekezetében.

2) Özséb, Egyháztört. IV. k. 14 f. és V. k. 23. f. s) Ugyanott.

4) Sz. Epifán, Eretnekek XLII. k. — Özséb, Egyháztört. V. k. 25. és 28. ff. —- Sz Ciprián, 49. lev.

5) Sz Ciprián, Sz. Kornél pápához irt levelében. 55. levél.

6) Sosomen, Egyháztört. 3. k. 7 f.

’) Sz. Vazul, Istán ítéletéről és 3. levél sz. Athanázhoz,