Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
80 fordulatairól. Mint Theba legyőzője tiszteli Pindar házát és családját. Átlépi a Hellespontot s Ázsia elfoglalása előtt meglátogatja Trója elhagyott romjait virágokat hintendő Achilles sírjára, irigyli Patroklussal kötött barátságát és Hornéi’ énekeit, s Priamus neve által meghatva és szerencsétlenségének emlékével eltelve könyeket hullat. lm a hadvezér mintaképe minden hadvezérnek, a polgárosodás előharcosa, im a nagy, jámbor és szelid hódító. Meglátogatván Tróját, átlépi Granithust és három csatában hatalmába ejti Ázsiának központját, Persepolis és Babilónia övéi, birodalma Indiáig terjed. Elérvén azonban ama polcot melyen ember még nem volt, tekintete elhomályosul, lába ingadoz. feje szédeleg. A diadalmi mámort követi a gonoszság mámora. Az, ki a világot legyőzé, önmagát legyőzni képtelen ; a mily kegyes volt. oly kegyetlenné lesz; a hős gyűlöletes zsarnokká fajult. Mint minden zsarnok, úgy ő is a baljóslatú jövendöléseket figyelemre méltatja s azt, ki soha meg nem rettent, hitvány félelem szállja meg. Ennek elűzésére övéinek vérét ontatja, majd kicsapongó vendégségbe merül. így lön ö a barbár hóditók példaképe, kik előtt mind az, mi óriási, fönséges, kik előtt a túlságosság és nagy egy és ugyanaz. Ha Sándor korszaka nevezetes, a mennyiben Ázsiának Európa által történt legyőzése után kelet és nyugat először engedelmeskedtek ugyanazon úrnak, — nem kevésbé volt az a hősnek élete. — Mily bölcsen voltak emlékezetesebb csatái elrendezve, mily nyugalom az azokat megelőző pillanatokban, mily hév a csatában. Ekkora lelki nagyság, ily rettenthetlenség hajótörést szenved a szerencse szirtjein ; mert van egy drágakő, mely Sándor dicskoszorujában hiányzott, — a szerencsétlenség drágaköve, — mely nagy lelkét ismét megedzette volna. A szerencsétlenség benne kitartó erélyt, uj erőket fejlesztett volna ki ; az állandó szerencse tönkre tette. Hasonlithatlan hős, ki ős apaként önmagát tisztelhette volna, nevetséges mesékhez fo') Donose-Cortes.
