Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Bevezetés

34

csak egy futólagos pillantást vet nehány lapon a régi történelemre, e kiadás számára felvettük több figyelemreméltó észrevételét, a hol a pogány népeket úgy tünteti fel, mint a melyek Isten népe végett léteztek. Yégre több szakmunkából vettünk adatokat a régiek tudományosságát, szépirodalmát, művészetét s kereskedelmét illetőleg; de egyikben sem találtuk fel oly teljesen földolgozva, a mit a szentirási igazságnak a világra való befolyásáról ; az jegyptomi tudományok fontos szerepéről ; a görög irodalom nagy befolyásáról a műveltséget illetőleg; a föniciai kereskedelem hasznosságáról és a római bölcsészet eredményeiről itt felhozunk.

Kimutatván, hogy az emberiség évkönyveiben minden a Messiás eljövetelére közreműködik, természetesen szólnunk kellett egyszersmind várásáról valamennyi népnél. Azt állítván, hogy ide lenn minden Isten Fia országát előkészíté ; bebizonyítván, hogy az erkölcsi állapot megváltó Krisztust követelt ; hogy a tanítmányok ziláltsága tanító Krisztust igényelt ; hogy a zsarnokság s rabszolgaság elterjedtsége folytán oly királyra volt szükség, ki meghozza a földre az igazi tekintélyt és igazi szabadságot ; és hogy a bálványozás általánossága isteni Krisztus után kiáltott, ki lehozza az igaz Isten ismeretét : szintoly természetesen Jézus Krisztust be kellett mutatnunk, mint Istent, mint királyt, mint tanítót, mint megváltót s vázolnunk az egyház kezdetleges működését, mely elterjesztő a földön isteni tanítója országát. Mi a tiz üldözés történetét illeti, ez is ép oly egyenesen tárgyunkba vág, mivel ezen üldözések voltak fő és valódi okai a római birodalom bukásának ; tényleges okai a számos válságos eseménynek, melyek hanyatlását jelzék, a mint azt bebizonyítani fogjuk, kimutatván azt most első Ízben sz. János jövendölésének történeti beteljesedése által, ki hét angyalt látott, amint kiöntik a világ fölött az Úr boszújának csészéit.

Végül azt véltük, hogy tételeink csak úgy lesznek meg- dönthetlenül megállapítva, ha az egyes népek évkönyvei fognak mellettök bizonyítani; felhoztuk tehát a főeseményeket, melyek a népek életét jelzik, hogy kimerítő történetet nyújt-